Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Bogdán László: Másvilág (részletek egy versciklusból)
Didergőzött az ország Én nem tudom, hogy történt, megtörtént-e vajon? Mit keresett a holló a szétlőtt ablakon? Havas szárnyait rázva mit akart mondani?! Nagy Imre már fogoly volt, akárcsak társai. Lenn tankok dübörögtek, ágyúk dörögtek, puskák. Kis csendre vágytam volna, elmentem volna hozzád, de az utcákon lőttek pufajkás hőscincérek s a Gellért-hegyről indult Bú-pest felé a végzet. Arra lettem figyelmes, a holtak sorbaállnak, utolszor tisztelegni, a hátbaszúrt hazának. 8. A koholt vádak alapján kivégzett orvosnő monológja Kínoztam volna őket? Kéj gyilkos lettem volna? Hogy sok példa volt erre, már Hippokrátesz óta? Kötöztünk, imádkoztunk, hisz gyógyszerek se voltak. Hogy injekciós tűvel? Ez rágalom! A holtak tanúskodnak mellettem! Mindent megtettem értük. Golyózáporban, tankok dübörgésében értük sokszor el a kórházat, folyosón is feküdtek. Az ókori Hellászban bizonnyal vesztaszűznek álltam volna, hisz bennem túltengett részvét, kétely. Az eszme nem érdekelt, sem a marxista métely. Szerettem a világot. Nem, én nem voltam gyilkos! Pufajkás vagy felkelő, járókelő vagy ávós... Csak beteg embert láttam, segítettem, ha tudtam, Felakaszthatnak immár, amit elmondtam, úgy van. Alászállok holnapra. A betegeim fáznak. Bajtársaim fogadnak. Hádész árnyai várnak. De visszajövök én még! Álmaiban kísértek, 15
