Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Ferdinandy György: Még mindig élsz?
Azután, november 4-e, vasárnap. Hajnali ötkor ágyúzásra ébred. Azt hiszi, álmodik. Annyira fáradt, hogy nem jut el a tudatáig a hang. Még amikor magához tér, sem tudja elképzelni, hogy visszajöttek volna az oroszok. Bekapcsolja a rádiót, fegyverropogás. A miniszterelnök rádiószózata. Ki ne hallotta volna ezerszer! „Ma reggel a szovjet csapatok..." Ágyútűz alatt áll a város. A Várban ég a Levéltár. Mindenütt füst, torkolattüzek. A kórházban biztonságban van! - állítják a barátok. Ki tudja! A Széna térre befészkelték magukat a felkelők: Óbuda felé nem lehet átjutni a városon. Ili keresztülgyalogol a Rózsadombon. Az Árpád hídon megmotozzák az oroszok. Nem néznek rá. Kiskatonák, szégyellik magukat. A Róbert Károly körút környéke kihalt. A kórház kapujában viszont fegyveresek. Közük, hogy amíg a háború tart, nem lehet látogatni a betegeket. Papírt és ceruzát kér, ír pár sort, és kéri a portást, hogy vigye be. Még egy üzenet, amit soha nem kap meg Lajos. Visszafelé a Margithíddal próbálkozik. Mind a két lába véres, hólyagos. A Zsigmond tér sarokháza összeomlott. Gül Baba felé próbál visszamenni, az Ezredes utcán egy kapu alatt várja ki, míg a Széna tér felől alábbhagy a lövöldözés. Itt hozzácsapódik egy kiskatona. Az Orbánhegyi úton és a Királyhágó téren át ér haza. Megnyugodva, hogy Lajos biztonságban van a Róbert Károly körúton. * Pedig, jaj, dehogy! A hír valamivel később érkezik. Reggel még lemegy cigarettáért. A Nagyenyed utcától az Endresz György térig barikádok: a pályaudvarról kitolt vagonok. Az Alkotás mozi előtt kilőtt páncélkocsi. Sehol egy üzlet. Dolga végezetlenül tér haza. Átjönnek a szomszédok, egy fiatal pár. Vitatkoznak, kétségbeesetten. Az egyik menne Ausztriába, a határ nyitva van. A másik azt mondja, hogy ő nem. Hogy ő itt marad. Rám ez nem vonatkozik! - feleli Ili. Intézzék egymás között a dolgaikat! Megindul a menekültáradat. A külföldi adások neveket sorolnak. Családok keresik egymást, aki kijutott, hívogatja a többieket. Akkor jön a hír, hogy a sebesülteket elviszik az oroszok. Teherautókkal jönnek értük, éjjel. Kiürítik a kórházakat. A Róbert Károly körút telefonja nem felel. Nincs vesztegetnivaló idő: haza kell hozni Lajost! És Ili megint rohan. Ez az utolsó ilyen útja. A pesti hídfőnél leállít egy mentőkocsit, a sofőr vállalja a fuvart. Ül a hordágy mellett. A férje sápadt, nem beszél. Hol van már az a szőke fiatalember, aki Nagy Imre mellett állt a balkonon! Hol van már az a jellegzetes mozdulat! Bevonszolják a lakásba, a mentős nem fogad el pénzt. Még nem tudják, hogy most járt kint utoljára az utcán. Ezentúl ebben a szobában marad. 8
