Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 9. szám - Vekerdi László: Staar Gyula: Fizikusok az aranykorból

varázslat volt. Ma technológia. Amikor az ember először a levegőbe emelkedett, majd a légkört elhagyva űrkabinjával eljutott a Holdra, varázslat volt.- Nagyapádhoz, Csonka Jánoshoz visszatérve, amikor először látott mozdonyt ló nélkül haladni.- Köszönöm az újabb példát. Igen, az élmény csodálatosnak tűnt számára, meghatározta életpályáját. A tudományban ezt az érzést szeretem. A szabadon szárnyaló gondolkodás örömét."

Ami magát a tudományt illeti, lényegében ugyanígy látja és éli meg Gyarmati István. A tudomány és a tudás eszmei, társadalmi, politikai értékelését és elfogadottságát azonban sokkal sötétebben, komorabban és veszélyeztetettebben látja: „Aki negyven évvel ezelőtt hitet tett arra, hogy csak a közösségért dolgozik, az ma idiótának számít. Abban pedig, hogy a vitustáncot járó emberi és érdekviszonyok között az ember belső eszmei iránytűje kezd megtébolyodni, nincs semmi természet- és társadalomellenes. Az csak önveszélyes. Sajnos az is igaz, hogy az irreverzibilisnek tűnő önveszélyesség esete nemcsak az egyes emberre, hanem az egész emberiségre globálisan fennáll. Ezért a gondolkodó, látó, az emberiség sorsáért aggódó, de tehetetlenségre kárhoztatott ember bárhol a világon elmondhatja Shakespeare szonettjének örökérvényű soraival:

„Fáradt vagyok, ringass el, óh, halál: az Érdem itt koldusnak született és hitvány semmiségre pompa vár és árulás sújt minden szent Hitet"

Az interjú 1984-ben készült. 1991 szeptemberében S. Gy. egy Epilógust fűzött hozzá: „Professzor úr, az Ön segélykiáltása az értelem, az értelmiség védelmében a nyolcvanas évek elején hangzott el. Azóta gyökeresen megváltozott körülöttünk a világ...- A világ nagy része természetesen nem változott, csak a kelet-közép-európai régióban voltak változások...- Közép-Európa népei a régóta áhított változásokért nem fizetnek - majd éppen a kultúrájukkal, a tudományukkal?- Valószínűleg igen. Hallgatva, nézve műsorszóró csatornáinkat, mindenki előtt világos kultúránk elgyarmatosodása. A tudományban is hasonló a helyzet. Nem hiszem, hogy lenne olyan vezető nagyhatalom, amelynek érdekében állna egy konkurrens tudományt, erre alapozott ipart és mezőgazdaságot létrehoznia. Sokkal inkább új piac megteremtése áll érdekükben.- Nem igazán fényes jövőkép ez.- Valóban nem, de országunk vezetői gyakran, és úgy tűnik, most is, nem elsősorban az értékteremtő természettudományos és műszaki értelmiségre támaszkodnak, hanem a szócséplő értelmiségre. Félek, hogy mai vezetőinknek sem természetes az interjúban felvetett kérdésre adott válasz: adott életszínvonalon és életminőséggel ki tart el kit?- ...Ha ma készítenék Önnel interjút, azt is a Shakespeare-szonett soraival fejezné be?- Az emberiség sorsát illetően igen. Az alkotó ember, legyen az szellemi vagy fizikai munkás, ma sem élvez elsőbbséget a léhűtőkkel, a lebzselőkkel, a piaci viszonyokat kihasználókkal, a törvényesség határán egyensúlyozó ügyeskedőkkel szemben. Az igazán alkotó értelmiség ma sem jutott vezető szerephez. Sehol a világon."

De Csonka Páltól S. Gy. nemcsak Gyarmati István kétségkívül jogosan sötét világképe felé húz szálat. Bemutatja Csonka ifjúkori jó barátját, Kroó Norbertét is, „Tudományunk nagykövete" címmel. Neki is felteszi a kérdést a fizika helyzetéről és helyzettudatáról: - A fizika világviszonylatban sokat veszített pozícióiból - kezdi S. Gy. „Tudományunk nagy107