Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - András Sándor: Cs. Szabó László fikciós prózájáról

nem is az elbeszélőre, hanem az olvasóra tett hatás a fontos. Az pedig mellbevágó. Holott valójában az észt, az értést éri csapás: az olvasó egy csapásra érti az érthetetlent és áll értetlenül szemben azzal, amit ért.

Az elbeszélő nem is kommentálhatja az egész abszurditását, hiszen már megtette, már jelezte. A „keresztet vetett", a „gyűlölet", a „most már az ő szeméből is", a „szemembe" és a „Megátkozott" együttese: a szavaké, a jelentéseké, a velük jelzett indulatoké társul a távolodó apró és bizarr ruhájú öregasszony gesztikuláló alakjához, az elbeszélő számára érthetetlen, csak érzékelhető mozdulatokhoz, a továbbadott átkozó, valamint az átkozás nélkül továbbsugárló gyűlölethez, a gyűlöletnek az öregasszonyban megmagyarázhatatlanul, eszelősen történő felfakadásához. Végül is egyfelől egy szófián látvány, másfelől egy érzett-értelmezett, de érthetetlen indulat közti feszültség adhatja a hatás magyarázatát, ami nem magyaráz meg semmit. A jelenet egyetlen chiffre; Hans Blumenberg kifejezésével abszolút metafora: nem lehet fogalmilag lefordítani, meghatározni. Maga a „keresztet vetett" kifejezés ezúttal rémületet és védelemkeresést jelent, az az értelme; más szövegkörnyezetben jelenthetne áhítatot, amihez egyáltalán nem illenék a gyűlölet. Cs. Szabó írásmódját nemcsak meghatározzák a bizarr metaforák és metafora-konstellációk, ő határozottan tudhatott is erről, erről is. „Pályám második felében, függetlenségemet megőrizve, művelői közé vonzott korunk - szerintem - legnagyobb irodalmi forradalma, az a Szürrealizmus, amely a múlt század látnoki s mélylélektani romantikájának dagályos retorikájától s ömlengő szentimentaliz- musától megszabadulva csak rendkívül érzékeny, extra-szenzorikus elemeit örökölte." (Hűlő árnyákban, 260. o.)

„Darázsderekú, vállas, száraz figurája volt, a testőrgyűjtő hajdani porosz király rögtön felfogadta volna kapitánynak. Hármasával vette a korhadó meredek lépcsőt, amely gyermeksúly alatt is tiltakozva szokott ropogni. Az ő pillangólábától meg se reccsent." (Közel s távol, 275. o.) így kezdődik A zászlósúr. Történik 1953-ban, Londonban. A szöveg működik, bár megmagyarázhatatlan, hogyan illik egymáshoz a darázsderék és a pillangóláb, különösen egy testőrkapitány vonatkozásában. Működik, mert az elbeszélő - és vele az elbeszélés - modorának a része. A „gyermeksúly alatt is tiltakozva szokott ropogni" a benne működő metaforával olyan hiperbolikus beszédmódot sugall, amely közegét adja az emlékező elbeszélő hangnak és a szavakkal megjelenített történetnek egy ismeretekkel rendelkező emlékezéstartományba ágyazottságának. Ebben a szövegösszefüggésben a „porosz király" is jelentősen szerepel, visszamutat a címre és előre az arisztokrata szobafestőre. Az elbeszélő hang enyhén humoros ámulata végigtart az egész szövegen, a hitetlenkedés, a megbizonyosodás és a megbizonyosodást illető némi bizonytalanság mindvégig humoros. így nem probléma, hanem embléma, hogy a darázsderék összeillik a pillangólábbal. Az egész történet enyhén szürreál - nem irreál - hatást tesz, anélkül, hogy az lenne. Az úgynevezett valóság képes szürreál fordulatokra, montázsokra: a szöveg ezúttal azt jelzi.

Cs. Szabónál azonban legtöbbször végül is A zászlósúrban is nem az úgynevezett, vagyis a külvilágból megtapasztalható valóság fordulatai, nem az onnan megtapasztalható események, a történetek jelentik a szürreált, illetve a szürrealizmus hatását. „Mindenesetre fenntartom a fikció szakkifejezést azokra az irodalmi alkotásokra, amelyek nem ismerik azt az ambíciót, amelyik a történelmi elbeszélésé (récit historique), hogy igaz elbeszélést (un récit vrai) konstituáljon", mondta Paul Ricoeur (Temps et récit II. La configuration dans le récit de fiction. Paris, Seuil, 1984.12. o.) Hayden White a történészek, Doctorow a regényírók között, hogy két kiemelkedő példát említsek, az éppen idézett distinkciót kívánta megszüntetni az 1960-as évek második felétől kezdve. Szerintem hasztalanul, ha Ricoeur szavát: „ambíció" és a benne foglalt „igény" gondolatát figye53