Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 1. szám - Bereznai Zsuzsanna: Népi és polgári játékkultúra
tek meg, melyek a 12 hónapot jelképezték. Ha nedves lett a hagymahéj, arról azt a következtetést vonták le, hogy abban a hónapban esős lesz az idő. Bócsán dióhéjból jósoltak. A Luca-bűza vetéséhez az a hiedelem kapcsolódott, hogy megmutatja a következő esztendő terméseinek kilátásait. A Luca-bú- za a karácsonyi ünnephez kapcsolódó szentelmény jellegű tárgy volt. A hercegszántói sokácok az állatoknak is adtak belőle. A Luca-pogácsa Halason, Majsán serkentő jellegű étel volt a baromfitartó nő és állatai számára, de Bátyán és Dusnokon a toliakkal teletűzdelt pogácsából halált jósoltak. A társas élet és a szórakozás formái a többnemzetiségű Garán (1930-as, 1970-es évek) E bácskai településen a török hódoltság utáni újjátelepítés eredményeképpen 1877-re a németek kerültek túlsúlyba - így Gara sváb jellegű faluvá vált. De 1946-ban sok családot kitelepítettek közülük Németországba. A svábok mellett élő bunyevácok és magyarok társadalma később békési kubikusokkal, bukovinai székelyekkel egészült ki. A különböző nemzetiségek a településen külön tömbben telepedtek le - így a gyermekek és fiatalok, valamint a felnőttek szórakozási alkalmai is eltérőek voltak. A bunyevác fiúk és férfiak kedvelt ügyességi, dobó-célzó játékai voltak a csurekánye, a csilkánye s a pincike (bige). Télen igen népszerű volt a kártyázás: a kontrázás, az ulti, a zsírozás és a talonmáriás, a svábok kedvelték a sófkopaszt. A fiatalság és a felnőtt férfiak szokásszerű találkozóhelye volt a kocsma. „Nagy hagyomány" volt a spinnbál vagy a fonóház a német asszonyok körében. A farsangi bálokat a farsang utolsó vasárnapján, s az azt követő hétfőn és kedden tartották. A bunyevácok farsang végi mulatsága a pokládé volt. A szerző bemutatja a különböző nemzetiségek szokásait, s a XX. században bekövetkezett változások társadalmi hátterére is rávilágít. Garán élő nemzetiségeink téli szórakozásformái és alkalmai Kriston Vízi József garai gyűjtőútjai során nemcsak a XX. század elejére visszanyúló emlékeket kutatta, hanem a mai folklór jelenségeit, napjaink népszokásait is igyekezett megörökíteni a svábok, a bunyevácok és a székelyek körében. Az 1930-as évekig volt szokásban a spinnstube, a sváb asszonyok és lányok fonójárása, ahol a hagyományos fonalkészítés mellett kézimunkáztak is. A húshagyókedd az álarcos felvonulás s a nagy vigasság ideje volt. Sramlizenekaruk és két fúvószenekaruk is volt a régebbi időkben, de a sváb bál ma is nevezetes helyi esemény. A bunyevác leányok is eljártak egymáshoz fonni, s a munka mellett mulatoztak is. A társas együttlétnek ezt a formáját prélónak nevezték, de az utóbbi évtizedekben ez a kifejezés a családosok farsangi bálját jelenti, melyet a kocsmákban tartottak, s tamburazenekarok szolgáltatták a zenét. A bukovinai Hadikfalváról 1945-ben a faluba érkezett székelyek körében télen a szomszéd asszonyok megtartott guzsalyasába a férjek is elmentek, s a komák együtt mulattak. A garaiak jellegzetes szórakozási formái a nemzetiséghez nem köthető farsangi bálok voltak: a külön asszonybál és a férfi- vagy kakasbál. A fiatalság társas élete és szórakozásformái Dusnokon A dusnoki fiatalság társas életének, szórakozásformáinak vizsgálatakor ismét egy hagyományőrző és hagyományújító közösség képe bontakozik ki előttünk. A XX. század elején a gyermekek és felnőttek életében a munka és a szórakozás sok esetben kapcsolódott össze, hiszen a legkülönfélébb határbeli és otthoni közösen végzett munkák adtak lehetőséget a szórakozásra: a tréfálkozásra, mesélésre, nótázásra. A gyermekek iskola után, délutánonként az állatokat legeltették, amikor a kisfiúk fűzfasípot készítettek. A leányok a kisebb testvérekre vigyáztak vagy kukoricacsutkából babát készítettek. Mindenszentek után pedig a lányok és az asszonyok „sorra járó fonyót" tartottak, ahol olajmécs világa mellett fontak, beszélgettek, szórakoztak. Közben a gazdasszony pattogatott kukoricát készített, s ebből csemegéztek. A farsang során pedig külön „fonyóvégző mulatságot" tartottak, ahová fiúkat és legényeket is meghívtak. A farsang után a nagyböjtben nem volt szabad énekes-táncos mulatságokat tartani. A gyermekek jellegzetes böjti játékaira ma is szívesen emlékeznek az idősebb dusnokiak. A mai fiatalok már egészen másfajta szórakozási formákat folytatnak. Ilyen újkeletű falubeli ünnep a „Rácpünkösd" Bara-bálja, vagy a régi Szent Iván-napi szokások felelevenítése. Ez a gyűjteményes kötet nem csak azt példázza, hogy a népi és polgári játékkultúra mint szokás és művészet, milyen sokszínű és milyen sokféle kultúrantropológiai kérdést vet fel a Duna-Tisza köze néphagyománya kapcsán. Az olvasmányok nem csupán szaktudományos vagy ismeretterjesztő céllal megírt tanulmányok, közlemények - sokkal inkább egy elhivatott, nemcsak a múltat feltáró, hanem perspektivikusan gondolkodó szakember munkásságába engednek bepillantást. A különböző Bács-Kiskun megyei és országos konferenciákon elhangzott előadások, a helyi periodikákban olvasható munkák e kötet megjelenése révén szélesebb közönség számára is hozzáférhetővé váltak. Az Ünnepi Könyvhét alkalmából a Katona József Könyvtárban megtartott sikeres bemutató után reméljük, hogy a Kecskeméti Lapok Kiadó Kft. a régióbeli terjesztést is érdekének tekinti. (Porta Könyvek, Kecskemét) 105
