Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - Salamon István: „A mikrofon nem katedra...”
elbeszélése bemutatásával.107 Ez a program 1939-ben nem jött létre, később 1943-ban A világirodalom gyöngyei címen valósul majd meg. Valószínű, hogy a fenti műsorsorozat is, csakúgy, mint az 1940-ben induló Szép magyar novellák című, Örley István108 kezdeményezésére és az ő szerkesztésében került adásra. Örley maga ír ún. beharangozó cikket a Rádióéletbe új sorozata elé. „A múltban és jelenben nemegyszer fölmerült a vád: még műveltebb közönségünk is inkább csak iskolai olvasmányaiból ismeri a magyar klasszikusokat... A helyzet ezen a téren az utóbbi időben feltétlen javult. Alig vitatható, hogy a magyar olvasóközönség nagyobb tömegeiből, legalábbis egyelőre, még hiányzik a hagyományos és állandó, mélyen gyökerező irodalmi köztudat." Örley fenti megállapításai figyelemre méltóak abból a szempontból is, hogy míg Cs. Szabó szinte kizárólag a magyar lírában látta a nemzeti hagyomány fő erejét, Örley összetettebben vizsgálta a magyar irodalom jelenlétét a rádióban. Az ismert jelentős alkotók (Jókai, Mikszáth, Gárdonyi, Ambrus Zoltán, Kaffka Margit, Krúdy Gyula, Kosztolányi Dezső, Móra Ferenc, Surányi Miklós, Tormay Cecil) alkotásai mellett „a magyar prózának vannak oly jobban vagy kevésbé rejtett mesterei, kik életükben, sőt haláluk után is, különböző nem szerencsés körülmények összejátszása folytán talán csak egy bennfentes körben találtak teljes méltatásra" - írja Örley. Ezek közül Cholnoky Viktor, Cholnoky László, Csáth Géza, Török Gyula, Lövik Károly, Bársony István, Rákosi Viktor, Szini Gyula, Tömörkény István, Tóth Béla és a prózaíró Ady Endre egy-egy novellája kap helyet a sorozatban.109 A kezdeményezést a Rádió Újság kritikusa is üdvözli: „Szeptember végén a címe annak a hangulatképnek, melyet Örley István állított össze és írt hozzá bevezető és összekötő szöveget. Mindjárt az elején kiderült, hogy feltalálta a szeptembert."110 A tematikus összeállításokban továbbra is vezető szerepet kap a vers (neves színészek tolmácsolásában), a bevezető és összekötő szöveget maga a szerkesztő mondja el. A háborús viszonyok és Magyarország hadba lépése a rádió életében, szervezetében és működésében nem hoztak látványos fordulatot. A műsorkészítés és műsorellenőrzés struktúrája biztosította a kormány befolyásának teljes érvényesülését, a megmaradt önállóság viszont segítette a rádió közvéleményében még meglévő hitelének lehető fenntartását. 1941. június 22-én megkezdődött a Szovjetunió elleni háború, ettől a naptól a Bp. II. műsora ismét szünetelt. Elszaporodtak a katonai tudósítások, a harctéri közvetítések. De a Cs. Szabó László által fogalmazott s naponta beolvasott „fohász" egyetlen szava sem beszélt a győzelemről: úgy kellett pótlólag megtoldani. A Műsormegállapító Bizottság jegyzőkönyvébe 1941. július 29-én ezt írták: „A főváros jóformán tudomást sem vesz arról, hogy csapataink az ellenséggel állnak szembe és ezt a közönyt átveszik a lapok, úgy a fővárosban, mint vidéken. A felolvasott kéthetes műsorban semmilyen formában nem történt megemlékezés a háborúról, amelynek küzdelmeiben pedig honvédcsapataink derekasan kiveszik részüket. Szükséges, hogy a háborús eseményekről a rádió műsoraiban megfelelő formában többször is megemlékezzen."111 Érzékelhető, hogy a politikai és történelmi műsorok ugyan növekedtek az előző évekhez viszonyítva (havonta átlag 300, ill. 200 perc), de ez a szám korántsem tekinthető olyan magasnak, mint az elkövetkező években, amikor is műsorra kerülnek az ún. Honvéd-kívánsághangversenyek, vagy a Honvédeink üzennek. Ennek ellenére az irodalmi műsorok arányszáma számottevően nem növekedett, noha a rádió új vezető-igazgatója, Frigyesy János, a politikai helyzetre célozva megemlíti, hogy a „rádió tudatában van annak, hogy különösen ma, elsőrendű feladata a nagy nemzeti célok szolgálata, de a követelményeknek az érdekeltekkel való teljes egyetértésben bizonyos határt kell szabni, különben ezek a műsorszámok komolyan veszélyeztetnék a rádió szórakoztató jellegét."112 Frigyesy, úgy látszik, igyekszik megőrizni a rádió „politikamentességét", fenntartva a szórakoztató jelleget a műsorokban, de nyilván tekintettel a háborús viszonyokra, s a minisztériumok által megszabott kötelező adások miatt is „a műsortervekben több zenei és kevesebb prózai műsorszám 107 A prózai műsor újdonságai. = Rádióélet, 1938. 36. sz. 7. p. 108 Örley István, a rádió lektora Ottlik Géza személyes jó barátja, kitűnő novellista, a Magyar Csillag segédszerkesztője volt. 109 Örley István: Szép magyar novellák. = Rádióélet, 1940.15. sz. 9. p. 110 A 13. sz. fejhallgató: Elhangzott. = Rádió Újság, 1939. 41. sz. 13. p. 111 Tanulmányok i. m. Szász 183. p., 90. jegyzet, 199. p. 112 A rádió új vezető igazgatójának tervei. = Rádióélet, 1941. 44. sz. 4. p.
