Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 9. szám - Fekete J. József: Utazás a Lakatlan szigetre

egyszerre csak az újlovagiasság romantikus gesztusára vált, majd az éteri szerelem felől a testiség felé kanyarodik, közbevetve újból a homoszexualitás kísértetével vívott harcot. Szerb Antal keresztényként született, de eredendő zsidóságának megismerésére töreke­dett, miután ráébredt faji hovatartozására, a piarista diákról, Sík Sándor kedvenc tanulójá­ról lehullott a neokatolicizmus magabiztossága, és egyetemistaként eljutott a felismerésig, hogy legpontosabb öndefinícója a magyar anyanyelvű zsidó. Iskolaellenes, de olthatatlan tudásvágy sarkallja, gáncs nélküli lovag, aki perverz disznólkodásokról álmodozik... egy­szóval sok minden akad, amit a helyére igyekezett tenni lelkében a fiatal Szerb Antal. Egyszer öngyilkosságot is elkövetett: áttételesen, mások keze által, és csak egy novel­lában. Tizennyolc évesen igyekezett leszámolni vélt eltévelyedéseivel, az óhajtott görög szerelemmel és szexuális fantáziálásával a Hogyan halt meg Ulpius Tamás? című novellá­jában. Nagy Csaba a Kj ölte meg Ulpius Tamást? - Avagy töredékek egy irodalmi nyomozás jegyzőkönyvéből című tanulmányában egy érdekes adalékot fűz ehhez az írásműhöz. A naplófeljegyzésekből nem nehéz kideríteni, hogy Ulpius Tamás kulcsfigura, valós alakja Térey Benno, Szerb Antal gimnazista társa, kamaszkorának meghatározó fiúszerelme. (Az egyetemista Szerb Antal az újlovagiasság programja értelmében egyszerre több hölgynek tette a szépet, ám ahol szerelemre is lobbant, ott az érzelmek hevületét mindig a Térey Benno iránti vonzalmának intenzitásával mérte.) Az említett tanulmányban Nagy Csaba közli, hogy a Szerb Antal ifjúkori novelláját rejtő „füzetben egy fénykép is lapult. Egy törékeny alkatú, szőke fiú képe, akinek finom metszésű, lányosán szép arcában az Utas és holdvilág titokzatos hősének »főhercegi, törékeny mélabújára« ismerhetünk. O Ulpius Tamás, alias Térey Benno, Szerb Antal iskolatársa." A fotót ugyan nem volt alkalmam látni, ám a Naplójegyzetek címoldalán szereplő portréról, noha tudjuk, Szerb Antalt ábrázolja, úgy tűnik, Ulpius Tamás tekint az olvasóra, minden főhercegi, törékeny méla­bújával, azé az Ulpius Tamásé, akit Szerb Antal a novellájában és a naplójában, mintegy a kéjelgés extázisában, meggyilkolt. A naplóból magából pedig aligha olvashatunk ki kimondott önmegsemmisítő hajlamot - ha működött is ilyen Szerb Antalban, addigra eredményesen érdektelenné stilizálta, mire napok, hetek, évek múltán feljegyzést tett füzetei egyikébe. Ugyanis nem napló az, amit Szerb Antal írt: az 1920 és 1924 között vezetett, legterjedelmesebb részt illetően maga adta meg a kulcsot, miszerint műve (maga sem nevezi naplónak) gyökerét Kierkegaard regényében, A csábító naplójában kell majd keresniük a leendő filológusoknak. S ez a napló, akárcsak a modellje, bár kétharmadában a szerelemről szól - valamiféle csábító naplója lehetne valóban, amelynek többszörös fókuszáltságban Schultz Dóra, Lakner Klára és húga, Lili, Szerb leendő felesége, valamint egy meg nem nevezett, csillaggal jelölt egyetemi évfolyamtársa áll, akik körül külön-külön színekben ragyog a görög antikvitás, a katolikus erény, a filozófiai tökély és a test démonának kisugárzása. „A Szerb Antal-napló tehát tulajdonképpen ott végződik, ahol a művészi formát meg­találó író regénye, az Utas és holdvilág elkezdődik" - szögezte le tanulmányában Petrányi Ilona. Hozzá kell tennem, hosszú vajúdás dokumentuma a könyv, ami csak részleteiben olvasható naplóként, szépirodalmi alkotásként pedig még részleteiben sem. Elannyira, hogy magyarázatul ismét csak Szerb Antalhoz kell fordulnom, aki a naplójába azt is lejegyezte, hogy „ha egy könyvet a kezembe veszek, az jut eszembe, hogy fölösleges volt erről a témáról ekkora könyvet írni". A napló eszményi műfaja megvalósíthatatlanná válik, ha szerzője kiutasítja belőle elemi jellemzőit, a spontaneitást és az akcidentalitást, ha az őszinte önfaggatást műalko­tássá való stilizálásra cseréli. Az elmagányosodás helyébe ilyenkor a póz kerül, az utazás fölszabadító élményét pedig a belső bolyongás nyomasztó hangulata üli meg, az argona­uta Grál-vadásszá alacsonyodik, a hitelesség helyett a mesterkéltség uralkodik el a szö­105

Next

/
Oldalképek
Tartalom