Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 9. szám - Fekete J. József: Utazás a Lakatlan szigetre
seket tartalmazó füzeteket. A szövegeket sajtó alá rendező Tompa Mária és ebben segítségére lévő Petrányi Ilona megőrzésük gesztusa alapján ítélte - s tegyük hozzá: joggal - közölhetőnek, sőt feltétlenül közölendőnek a naplókat. Szerb Antal minden igyekezete ellenére rossz naplóíró. Alig volt huszonhat éves, amikor a Naplónak tett fogadalmát így rögzítette: „Naplót fogok vezetni újra - hogy formát adjak életemnek." (1927. II. 3.) - és ezzel gyakorlatilag föl is hagyott a naplóírással. A következő bejegyzés ugyanis egy 1929. április 5-i keltezésű szonett, a rákövetkező 1930. november 12-i, ahonnét (és visszamenőleg) a naplót már csak „szúrószavakban" írta. Három könyvoldalnyi aforisztikus jegyzetsort követően az újabb dátum 1942. V. 21., vagyis majdnem tizenkét év kihagyás után folytatta a „formát adó" naplóírást. A kötetnek ez, a Naplójegyzetek 1927-1943 című, alig pár könyvoldalas, kerekre csiszolt bölcsességeket és sommás megállapításokat tartalmazó része a szinte gyermekfejjel vezetett cserkésznapló mellett a legizgalmasabb része. Bár annak, aki pergő szellemi kalandot és nem melankolikus utazást várt ettől a kiadványtól. Nem lehetnek azonban elégedetlenek az indiszkrécióra szomjazók sem, bár kétlem, hogy ilyen jellegű óhajok kielégítése végett érdemes-e végigolvasni a 350 oldalas, apró szedésű könyvet. Szerb Antal ugyanis szinte alig foglalkozik naplójegyzeteiben életének külső eseményeivel, még a 13 évesen kezdett cserkésznaplójából se derül ki, hogy szülei is vannak, öccse, családi élete, csak jóval később suhannak át árnyakként a szövegeken, amelyek nem a valós események rögzítését szolgálják - Szerb végtére is ritkán írt folyamatos, és az eseményekkel egyidejű bejegyzéseket füzeteibe. A feljegyzések „egy gondosan stilizált kaméleon" azon erőfeszítéseit dokumentálják, hogy szellemét jellemével egyetemben maga fejlessze és irányítsa, ne hagyja a külső erők kénye-kedvére. Petrányi Ilonának a kötetből kimaradt előszavából27 tudjuk, a kötet kétharmadát kitevő Feljegyzések és elmélkedések 1920-1924 szövegében alig van javítás, vagyis Szerb a már készre stilizált szöveget másolta be a füzetébe, tehát alaposan megszűrte, megrostálta, mi kerülhetett a naplójába. A kötet előszavát író Tompa Mária azt is közli, hogy a Szerb-feljegyzések egyfajta régies gyorsírással, meg egyfajta sajátos titkosírással íródtak, amelynek megfejtése továbbra is számos szakértőt foglalkoztat. Egyfelől tehát jelen van a naplókban a kész irodalmi szöveggé való stilizálás igénye, másfelől pedig a leírtak titkosításának szándéka, az indiszkréció leplezése, amiből következően Tompa Mária szinte pszichoanalitikus vallomásokként tételezi ezeket a feljegyzéseket. „Eseményekről nem érdemes írni, hisz nem az események az események" - vélte Szerb Antal, és ez a meggyőződése magyarázza, hogy a körötte lévő világból csak azt engedte beszüremleni naplófeljegyzéseibe, ami meghatározó volt, illetve lehetett szellemi és erkölcsi fejlődésére, vagyis előkészítőjévé válhatott a formába öntött életnek: a műnek. Az 1920 és 1924 közötti naplójegyzetek szinte egyenesben vetítik a feltételezett olvasó elé az Utas és holdvilág vándorvilágát, de a naplójegyzetek némi eligazítással szolgálnak a Madelon, az eb és a Pendragon legenda megértéséhez is. A stilizált naplótól a stilizált művekig a stilizált emberen át vezet az út. A Naplójegyzetek (1914-1943) című kötetben közölt szövegek a stilizálás irányából közelítve kettősséget mutatnak: a naplónak közvetlennek kellene lennie, ez a napló nem közvetlen; ha meg nem közvetlen, akkor stilizált, de ez a stilizálás nem a regényíró, esszéista, kritikus Szerb Antalt állítja elénk, hanem a halovány, modorosságba és önsajnáló mélabúba boruló, romantikus ifjú véresen komoly ujjgyakorlatait. A naplót egyébként végig ilyen disszonanciák működtetik: a kamasz cserkész homoerotikus táptalajon burjánzó nőgyűlölete 27 Az „elméleti kalandor" feljegyzései. Egy személyiség és létszemlélet (ki)alakulásának története. Műhely (Győr) 2001/4. 104
