Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 9. szám - Fekete J. József: Utazás a Lakatlan szigetre

szembeni folyamatos elégedetlenségből eredő önvizsgálat és önelemzés, a vallomásos gyónásvágy is közrejátszott. Elannyira, hogy egyre terebélyesedő életművét is a naplóanarchia műfaji megjelöléssel illette, s ezt a műfaj-ideált programszerűen is megfogalmazta: „Mindig a realitás és nem a fantázia: el tudom képzelni egész életművemet, mint egy Montaigne- vagy Saint-Simon-féle óriásnaplót, melynek mámoros és önellentmondó kódája abban állna, hogy felkiáltanék: »végre sikerült megtisztulnom a magam sem tudom, honnan szedett mű- (opus-)neurózistól, és átadom magam a tiszta, improduktív, írás-szűz életnek«."21

A Szentkuthy-naplókról tulajdonképpen csak legendák szóltak 1992-ig, amikor Tompa Mária a győri Műhelyben22 közreadott egy csokorra valót az író korai, zárolás alá nem került naplójegyzeteiből és -illusztrációiból. A kiragadott, kiemelt részletek azonnal párbeszédbe álltak a posztumusz kiadású regényekkel, aminek következtében a napló közlése esetleges folytatása iránti remények fokozódtak. A Fájdalmak és titkok játéka megjelenésével ezek a remények részben ugyan teljesültek, de ezzel egyetemben le is zárultak. Hiszen az olvasó éppen csak hogy belekóstolhat az ifjú Szentkuthy élesztőként dagadó érzelemmasszáját frivol vallomássá tagoló pazar, önmegszólító elbeszélésbe, máris azzal kell szembesülnie, hogy folytatása 2013 előtt nem várható. Ráadásul, hiába bíztunk a cen- zúrázatlan Szentkuthy megismerésében, Tompa Mária igyekezete ellenére az író lánya, Marietta Legnani (a szerző egyik jogutódja) kérése bizonyult döntőnek, így közöletlenek maradtak a napló azon részletei, amelyek „sértenék őt, valamint bizonyos személyeket, illetve közvetlen leszármazottaikat". Az eredmény így sem felemás, a napló szövegének művi úton okozott folytonossági hiányai nem kétségbeejtők, nem sodornak az értelmez- hetetlenség kátyújába, bár egyes megjelenítettek álnéven való szerepeltetése nem könnyíti meg a filológusok dolgát.

Fiatal, alig tizenhét éves múlt fiú kezdte vezetni naplóját, szinte még pubertáskori dokumentum került az olvasó elé, ezért nem meglepő a bejegyzések extatikussága, maró öngúnyba torkolló iróniája, a folytonos ontológiai elmélkedések gyónásba forduló vallomásossága, a halleluják és átkok kaleidoszkópszerű fraktálja, ami jellemző az 1925-től 1942-ig terjedő, a kamaszkortól a felnőttkorig ívelő bejegyzésekre. Tompa Mária ki is dolgozta a napló rétegeződési szintjeinek rendszerét:

„1) szubjektív, majdnem gyermekien érzékeny, hol szélsőségesen lelkesedő, hol felháborodó szerelmi-érzelmi vonal (Dollyval a viharos kezdetek után pontosan hatvan évig éltek együtt, végig ritka és minden hányattatásnak ellenálló, példásan erős érzelmi kötődés volt közöttük!),

2) a kamaszkor végén a kozmikus otthontalanság megélése, az élethelyzetek és kapcsolatok szinte a neurózisig széttépdesett elemzése,

3) az egyetemi évek alatt Pfisterer Miklós érését, íróvá fejlődésének szenvedésteli pillanatait érzékeli a napló olvasója,

4) fontos irodalmi (gyakran vázlatos) jegyzetek, melyek készülő műveire, elsősorban a Prae-re vetnek fényt,

5) karikatúraszerű portrésorozat az 1931-es budapesti irodalomtörténeti kongresszus nagynevű résztvevőiről, illetve az életében fellépő más alakokról."

Laikus olvasóként természetesen nem kötelezően ilyen strukturáltságában éljük meg Szentkuthy fiatalkori naplójegyzeteit.

„Irtózom a riválisoktól: Szerb Antal!" - olvashatjuk a napló 1930. december 11-i kurta megjegyzését, ami visszautal Szerb Antal 1930. március 15-én, Londonból írt levelére,

21 Az alázat kalendáriuma. 25. o.

22 Az 1992/2 és 1992/3-as jelzésű számokban.

102