Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 9. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal
izgatott, kínzott, alapjában véve nagyon is szerény vágy volt, mert engem csak egyetlen dolog érdekelt - magának a határ átlépésének momentuma, aktusa, legegyszerűbb tevékenysége. Átlépni a határt és mindjárt vissza is térni, ez nekem, gondoltam, tökéletesen megfelelne, kielégítené alapjában véve megmagyarázhatatlan, mégis oly erős lelki szükségletemet. De hogyan tehetném ezt meg? Iskolatársaim, egyetemista társaim közül soha senki sem volt külföldön. Ha valakinek volt is rokona a nagyvilágban, nem nagyon dicsekedett vele. Haragudtam magamra emiatt a fura kísértés miatt, amely azonban egy percig sem hagyott nyugodni. Egyszer a szerkesztőség folyosóján összefutottam főszerkesztőnőmmel. Termetes, csinos asszony volt buja, oldalra fésült szőke hajjal. Irena Tarlowskának hívták. Mondott valamit legutóbbi írásaimról, aztán legközelebbi terveim felől érdeklődött. Felsoroltam a falvakat, amelyekbe éppen utazni készültem, az ott elintézendő ügyeket, aztán nagy bátran kiböktem: - Egyszer majd nagyon szeretnék külföldre utazni. - Külföldre? - kérdezte csodálkozva és kissé ijedten, mert akkoriban nem volt szokás külföldre utazni. - És hova? Minek? - tudakolta. - Esetleg Csehszlovákiába - válaszoltam. Mert nem gondoltam én Párizsra vagy Londonra, nem, ilyesmi eszembe sem jutott, de nem is érdekelt, én csupán azt akartam, hogy valahol átlépjem a határt, mindegy, hogy hol, mert számomra nem a cél, nem a végpont volt a fontos, hanem maga a szinte misztikus és transzcendentális határátlépési aktus. Beszélgetésünk óta eltelt egy év, amikor riporterszobánkban megszólalt a telefon. A főszerkesztőnő hívatott. - Figyelj csak! - mondta, amikor megálltam íróasztala előtt -, külföldre küldünk. Indiába utazol. Először beleszédültem a hírbe. De rögtön utána pánikba estem: semmit sem tudok Indiáról. Lázasan keresgéltem emlékezetemben valamiféle képeket, asz- szociációkat, neveket. Nem találtam: Indiáról a világon semmit nem tudtam. (Az indiai kiküldetés ötlete onnan származott, hogy néhány hónappal korábban meglátogatta Lengyelországot az első, szovjet blokkon kívüli kormányfő, nevezetesen India vezetője, Dzsavaharlal Nehru. Kezdődött a kapcsolatfelvétel. Riportjaimmal a távoli Indiát kellett volna közelebb hoznom a lengyelekhez). Az indiai kiküldetést közlő beszélgetés végén Tarlowska kivett a szekrényéből egy könyvet, s e szavakkal nyújtotta át: - Ez az én ajándékom az útra. Vastag, keménykötésű könyv volt sárga vászonborításban. Elolvastam az aranybetűs címlapot: Hérodotosz. TÖRTÉNELEM. * Öreg, frontszolgálatot megjárt, kétmotoros DC-3-as gép volt, üzemanyagtól kormos szárnyakkal, foltozott géptörzzsel, de repült, repült szinte üresen, alig néhány utassal Rómába. Ablak mellett ültem, izgatottan, kíváncsian bámultam kifelé, mert először láttam a világot felülről, madártávlatból, soha azelőtt még hegyekben sem voltam, hát még ilyen égi magasságokban. Alattunk lassú tempóban sokszínű sakktáblák, tarka patchworkök, szürkészöld szőnyegek vonultak, s mind szétterítve feküdt a földön, mintha a napon szárítkozna. De hamarosan jött a szürkület, és hirtelen sötét lett. 46
