Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 9. szám - Tandori Dezső: A (téma)körökön kívül (és belül); Egy vers kiegészítése; Szabad önkallasztó vers; Kallasztott pótdal; Egy kallódó írás; Kallasztott záróvers, itt
segglabdamérkőzését, keskeny-szélesnyomtávon. A magyar költészetet azonban nem viccelhetem le, el, fel, szét, az szent, s így, ha mire-ketten-uram-isten modorban is, nem stancdsan bár, nem stanicliban, nem stencillel, nem sercintő serlikkal, serblisercegő serclihenvelgéssel, hencergőkével, a magyar költészetet, hogy „egy kiáltás, egy sóhaj", hogy „a legmagasabb csillagra", hogy „a zizegő szalmát", és Füstöt és Séfet és Szépet és Rútat és Berdát, és ha Adyra bundabugyi a rím, úgy is, a zokni mása Pilinszky, Csokonaié kocsonyaszíj, és a rímteleneket, és a meg nem írt verseket, a farigcsadalokat és a parittyarakittyákat, és a fordított mohákat és mahaharákat ugyanúgy áldanom és szeretnem, bár magam kallasztanom, kell, mint a késeisiratókat, az utószókat és szalverginákat. Ám azzal együtt, ez gyütt. Kallasztott pótdal Voltál-e már igen kihalt? Vigasztalódj. Voltál-e már nem kihalt? Olvasd ezt a mellékdalt, helyetted lerogy, (MI VAGYOK SZÉP SZERÉN?) sietve, a klotyóra. Még elérte épp a kellő pillanatot. Bár nagyon hat az ember érzelmére, minden dolog ilyen prózai dolog. (MI VAGYOK RÚT SZERÉN?) Én meg - nem érzek semmit. Elegendő, hogy ezt be tudom vallani. De elég már itt a sok idézendő. A magyar költészet: Nagy Valami. (A TE Ő MI TI ŐK VAGYOK ÉN?) Csak a Nagy Valamik nem segítenek. Jó, nem hagyhatom a költészetet. De madaram meghalt. 27
