Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
szeretet, jóakarat, gáncsolás, utálat, támogatás és elnyomás, teljesen mindegy, én hogyan „túlzók". Tandori Dezső U udvariasság A környező világunk nem udvarias. Ez befolyásolja az emberi kapcsolatokat is. Számos rokoni és baráti kapcsolat lazul, megkopik, megszakad. Sokszor még az utcán sem állunk meg, ha találkozunk egy ismerőssel, baráttal. Ez a jelenség nemcsak napjainkra jellemző, hanem már elődeink is panaszkodtak emiatt. Endrődi Sándor (1850-1920) a Hajók találkozása című versében ezt írta: „Éjjel, ha tengeren / Két gálya egymás mellett elmegyen: / Árboclámpájuk rögtön felrepül, / Köszöntik egymást ismeretlenül, / Ott künn a tengeren. // Sötéten, hallgatag / Bolyongjuk át a földi utakat; / Van fájó szivünk, könnyező szemünk, / És egymás mellett mégis elmegyünk / Sötéten, hallgatag." Az íróasztalon tartott régi címlista nemcsak azért nem kellemes olvasmány, mert sok nevet és címet ki kellett húzni, mert meghaltak; hanem azért is, mert hiába írunk egy-egy régi barátnak: nem válaszolnak. Sok levelem - fölösleges. Nem válaszolnak. Pedig tudom, hogy élnek. S valószínűleg a cím is jó, mert nem jön vissza a levél. (Természetesen ezzel ellentétben vannak jó levélíró jó barátok [Ilia Mihály, Szeged; Sipos Gyula, Párizs].) Szekér Endre utópia A jövő már rég megtörtént. Csak mi még nem éltünk akkor. Balia D. Károly s u úgy gondolom S pláne, „én úgy gondolom". Én meg így: a „gondolom" ige alakja félreérthetetlenül utal arra, hogy aki gondolja, az „én", azaz ő. És ráadásul az a gyanúm, hogy aki úgy gondolja, voltaképpen azt keresi lázasan, hogyan is kellene „azt" gondolnia. Javaslom, gondolkozzék nyugodtan, akár megszakításokkal, de ne tegye közzé, hogy tiszteletre méltó elméjében az ürességgel folytat küzdelmet. -* rontott nyelv Vasadi Péter (az) „úgynevezett" könyv ~nek a könyvhöz nincsen semmi köze. A könyv: könyv. Weöres, Babits, Dosztojevszkij, Móra Ferenc, kiknek betűin megtanuljuk az olvasást. ~ csak papír, úgyszintén a könyvesboltban árulják. ~ csak kiadvány. Jó tíz évvel ezelőtt egy ismerősöm hosszabb fejtegetésbe kezdett, hogy hogyan is élnek ők: ott a gyárban. Ezzel fejezte be: és mindenki olvas, de mindenki szemetet. Ez az olvasott szemét az általam „úgynevezett" könyv. Könyvesboltok kirakatában keresd, vörös bársonykötése épp eltakarja Weörest. Pintér Lajos 155
