Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
viszont nehéz igét (és abból tovább melléknévi igenevet) képezni: mondjuk, így hangozna: végső ítéletet mondó. De próbáljuk egy szóba vonni: végítélő. És cseréljük le a képzeletet is. Képtelenség, fantáziátlanság, képzelethiány? A végítélet egyúttal a képzelet végét is jelentené. Nem képzelhetjük tehát el, milyen a végítélet? Pusztán a nyelv elárulja számunkra, hogy a világ nem véges? És ha téved a nyelv? Ha jól értem Pilinszkyt, akkor azt állítja, hogy a bűnbeesésig az ember képzelete révén társalkotója volt Istennek. És épp a tudás megszerzésével homály osult el értelme. így tehát az alkotó munka felfogható a képzelet bűnbeesés előtti állapotának rekonstruálására tett kísérletnek. Ha viszont a fantázia magára marad, akkor ez a bocsánatos bűn is könnyen halálossá válhat. A teremtő képzelet megpróbálja a fantáziához és a valóságformáló mindenféle szándékokhoz képest mérsékelt ellentétként definiálni magát. Vagyis olyasvalamiként, ami nem politikával, eszmékkel, tettel és tettlegességgel, képzelgéssel és képtelenséggel (szellemi impotencia) próbálja a világot átformálni. Mert nem is próbálja átformálni. Hanem inkamálja. Az igazán intenzívnek kisebb a kilengése, mint az akartnak, a külsődlegesnek. A teremtés mérsékel, az alkotás boldoggá tesz. A tenni akarás felráz és felzaklat, az eltúlzott igyekezet, a programszerű cselekvés rezgésbe hoz, a szélek felé sodor: a következetlen következetesség radikalizmus. A képzelet szépítkezése kulisszaépítés. Mi az tehát, amit a pusztító képzelet tartományába sorolok? A pusztító képzelet kategóriájába tartozik természetesen a rossz minimum esztétikai szabályok által nem korlátozott megjelenítése. Ha a hatáskeltésben a szerző nem tud megálljt parancsolni a rossz fraktálszerű ismétlődésének. Ha tehát arra gondol, hogy hatást kell gyakorolnia hallgatóira, olvasóira, nézőire. Ha el akarja nyerni a kegyeiket, mert akkor nem is az ő kegyeik elnyerésére tör, hanem a létszámuk növelésére. De nem a szám, hanem a személy a fontos. A pusztító képzelet tevékenységébe csúszhat minden aktivizáló szóbeli, írásbeli megnyilvánulás. A tízparancsolat jellemző módon tiltásokból és absztrakt parancsokból áll. Lassít. A politika mindig gyorsít. Ami gyorsít, a pusztító képzelettől fertőzött és azzal fertőz. A pusztító képzelet kategóriájába tartozik mindenféle jövőre irányuló kísérlet. Ez onnan tudható, hogy pontosan úgy, mint ahogy valaki leírja, sose történik már meg semmi. A képzelet lyukakat éget a lehetségesbe. Miért, talán nem lett Vernének igaza, amikor megjövendölte a holdra szállást? Dehogy lett, hát úgy írta le, ahogy az csakugyan bekövetkezett? És itt érhető tetten az írás és a képzelet mágikus ereje. Amit megragad, elképzel, az úgy nem valósulhat meg, a képzelet azonban nemcsak a valóságban hagy bombatölcséreket, hanem fölszaggatja a tervezett mű világát is. Ebből ered, hogy a művek sem sikerülnek soha pont olyanra, amilyennek a szerző tervezi őket. Ezért nincs egy zeneműnek soha két egyforma előadása. Az idő a képzelet segítője és a képzelet az időé. „Az idő szemlélése az emberi élet kulcsa. Olyan elemezhetetlen misztérium ez, amelyen semmiféle tudománynak sincs hatalma. (...) Két dolog, amely nem vezethető vissza semmiféle racionalizmusra: az idő és a szépség." - Simone Weil fenti gondolataival arra hívja fel a figyelmünket, hogy metafizikus tehetetlenségün153
