Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
ek. A cél: legkönnyebben a legtöbbhöz hozzájutni - hírnévben, anyagiakban. Ha valamire akarjuk vinni, ha meg akarjuk fogni a boldogság kék madarát, akkor oda a LEG-eken keresztül vezet az út, ha nem éppen a kék madár maga a LEG. LEG-nek kell lenni szépségben, erőben és gyorsaságban, mélységben és magasságban, népszerűségben, és persze gazdagságban, birtoklásban, hatalomban. Mindennek eléréséhez pedig akár csibészségben, erőszakban is. Közben a többség nem veszi észre, mily veszendő dolgokra esküszünk, mint értékekre. Nagy hitetők, akik (a maguk hasznára) újra meg újra rávesznek bennünket a próbálkozásra, a LEG-ek ostromlására. Ezért mondom, LEG-ekkel bizony fölösen el vagyunk látva! /tízes Mihály lendkerék-hatás -* kultúraváltás Balázs Géza lerendezni ~ egy ügyet. Hová le? Az alatta lévő polcra? Jó. Most rendezte? Vagy rendbe hozta? Csudát. Csak elodázta. Mivel leodázni végképp nem illik. Szerencsére ezt még nem kísértette meg. Bár, ami késik, nem múlik. Vasadi Péter leszámolás Ha A Magyar Nyelv Értelmező Szótárában olvasható első jelentését vesszük - „Pénznek számolva való lefizetése" -, nincs kifogásom nemcsak a szó, hanem a fogalom cselekvő megjelenítése, folyamatos jelenléte ellen az irodalmi életben. (Sokkal inkább annak vagyunk tanúi, tehát azt kifogásolhatjuk, hogy számos kiadó nem él ezzel a gyakorlattal.) És persze el kell fogadni mint realitást a harmadik - „(átv, vál)" - jelentést: „A leküzdhetetlen akadályok, nehézségek számbavétele után vmely jó v. kívánatos dologról való végleges lemondás" létezését (akár a boldogságról, a sikerről vagy magáról az életről legyen szó). A közbülső, azaz második, ugyancsak „(átv)" jelentésű leszámolással van bajom, itt jön be (nekem) a fölösleg. „Elégtételvevés, megtorlás, bosszú(állás)." Van ugyan a szócikkben egy „a" alpont, és ha így jelentkezne az irodalomban, a kortársiban a leszámolás - „Vmely kellemetlen, nemkívánatos v. gyűlöletes szellemi v. társadalmi jelenségnek végleges elvetése, a hatása alól való teljes felszabadulás" (leszámolás az előítéletekkel, maradisággal, téveszmékkel) -, normális ember csak örülhetne neki. Annak például, ahogy a Kuncz Aladártól vett idézet szól: „A kaotikus felfordulás után ... szembenéznek a háborúval való végleges leszámolás gondolatával, s bátran ki merik mondani, hogy ... bosszú helyett a tiszta békét akarják." Nem állítom persze, hogy a jó irodalom eleve a tiszta békéből születik, és nem lehet tárgya, nem szükségszerűen tárgya a bosszú is. Utóvégre emberek vagyunk, és nem feltétlenül normális emberek. Azt gondolom azonban, hogy az irodalmi életben (vagyis nem magukban a művekben) a fölösleg rovatba írandó a leszámolás, különösen annak nemzedéki fajtája. Az irodalomtörténet ezt, tudom, nem igazolja, mégis jó volna megpróbálkozni az érték tiszteletével - túl a csoportérdekeken, élet103
