Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
polgári hagyomány diktálta: mindenből legyen exkluzív, neves alkalmakkor bevethető garnitúra. Aztán kezdtünk rájönni, hogy másképp élünk, hogy hozzánk nem illik az ilyesmi. Talpas pohárkészleteink rekordgyorsan törnek, ugyanígy bögrék, tányérok, ibrikek, kancsók. Öt gyerek mellett nem csoda. Ráadásul időközben elkezdtünk „királyi" lakomákat rendezni gyertyával, fehér abrosszal, talpas pohárral, a gyerekeknek, akik nagyon élvezik. Előkerültek hát a készletek, s elöl is maradtak. Hétköznap is nyűjük őket. Kopnak, törnek, használódnak. Én pedig már vagy tíz éve használt-boltban veszegetem a készleten kívüli, magányos tányérokat, talpas és egyéb poharakat. Elképesztő formai változatosságuk vonult végig lakásunkon az idők során, szinte tobzódom benne. Már az elhasznált boros- és pezsgőspoharak emlékkavalkádja ábrándokba ringat. Kicsi, nagy, hasas, karcsú, kehely- vagy körteforma, konyakos, koktélos, fagyialtos, metszett, öntött, vastag, leheletvékony. így utólag is ízlelgetem látványukat és felsorolásukat, mint Gombóc Artúr tette a csokoládé kapcsán. A készlet szó egyik értelme tehát kikopott szókészletünkből. Annál inkább szeretem a szó matematikai értelmében készletnek, halmaznak látni heterogén világunkat, amelyből meríthet, gyűjtögethet az ember tetszése és pillanatnyi hangulata szerint. Sose használt kincseink tárházát megnyitottuk a gyerkőcök előtt, akik odabenn dúlnak. Tapasztalati és nem mitikus viszonyba kerültek hát a tárgyakkal. Viszont gyűjtők mindannyian, kivéve a még kétéves Ágnest: Johanna teafiltertasakot, Dorottya parafadugót, Margit szalvétát, Simon déligyümölcs- matricákat gyűjt. A gyűjtemény kiszorította a készletet, átvette helyét, szerepét. A közös családi titok, a múlt-rekvizitum szétosztódott kis egyéni titkokra. Lackfi János készségtárgyak A hazai pedagógia örökzöld vitatéma. Hol a szerkezete, hol a minősége vagy metodikája hibádzik. Mostanában például a testnevelési érdemjegyek indokoltságán, haszontalanságán rágódunk. Közben többször szóba hozzuk: ez csupán készségtárgy, ezt csak művelni, szeretni kell. S ezzel máris helyben vagyunk. Hisz oktatási rendszerünkben azért egyéb készségtárgyak is léteznek. Nevezetesen: a rajz- és énekórák. Csakhogy a pedagógia elméleti és gyakorlati irányítói milyen alapon használják még mindig ezt a furcsa, faramuci kategorizálást? Talán mert a szép énekléshez, rajzoláshoz bizonyos készség, tehetség szükségeltetik? így igaz. Bár a természettudományos, racionális stúdiumok ügyes, eredményes műveléséhez is ugyanúgy elengedhetetlenek a jellegzetes, speciális készségek. És hovatovább minden területen (lásd. például gyakorlati érzék, logikai vagy írás- és olvasási készség). Úgy néz ki hát: a magyar pedagógia tantárgyi rendszere voltaképp egy avítt, helytelen és destruktív szellemiséghez igazodik. Ne tagadjuk: a hagyományos készségtárgyaknak többnyire mellékes, lekezelt szerepe és becsülete van az iskolákban (lásd csekély óraszám). Ám honnan örököltük e hamis, hierarchikus értékrendet? Annyi bizonyos: már a korábbi évtizedek praxisában is virulens szerepet kapott. Ki ne emlékezne még a gondolkodásfejlesztés kiemelt nimbuszára, s vele együtt a szikárabb, racionálisabb tan94
