Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
hiába Ha vki. vmit. fölöslegesen csinál, ~ teszi, írja a lexikon, s ezt Szathmári Sándor (-* nemlétező dolgok) tudta a legjobban, aki Hiába címmel a harmincas évek elején regénytrilógiát írt; a folyam a Múlt, a Jelen és a Jövő alcímű munkákból állt. Sajna tette, a regények kéziratban maradtak; csak a Jövő kötet jelent meg, jóval szerzőjének halála után, 1991-ben. Talán azért, mert írt hozzá -» előszót? Balogh Tamás hiány I. A fölösleg önmagát generáló abszolútuma. Minél nagyobb ~t szenvedünk valamiben, annál inkább szükségtelennek érezzük magát a ~t, örömmel lemondanánk róla. Ephemeria Silver hiány II. A baj valahol ott kezdődik, hogy az eleget (vö. ölég) nem nagyon ismerjük. Legfeljebb türelmetlenségünkben mondjuk, amikor belefáradtunk valamibe: Elég volt! Nem bírom tovább! De azt, hogy elég, éppen elég, vagyis annyi van valamiből, se több, se kevesebb, mint amennyi kell - azt nem nagyon ismerjük. Úgy látszik, már csak ilyen az élet: eleget nem akar adni! Vagy ha elég is lenne valamiből, be akarjuk biztosítani magunkat: többet érdemiünk, hát többet akarunk, ezért aztán harácsolunk. A szerzésre a birtoklás vágya, a harácsoló raktározásra a félelem készteti az embert: mi lesz, ha nem lesz... Kár, hogy egészséget nem tudunk raktározni, így feleslegünk sem lehet belőle. Bizonyos koron tül szinte mindenki csak a hiányát érzi. Egészségrontó, egészséghiányt eredményező tevékenység, vagy éppen passzivitás, bezzeg fölösen van életünkben. Bizonyára nem véletlen, hogy a Forrás szellemi gazdái először a hiányról való elmélkedésre hívták állandó és alkalmi munkatársaikat, most meg a fölöslegekről kérnek eszmefuttatást. A hiány, a kevés - amit természeténél fogva mindig a vágyott, jó dolgokkal kapcsolatban érzünk - mindig mindenkit nyomaszt. A szükségleten felüli többlet azonban alig-alig. Bár ebben az összefüggésben eszünkbe juthat Jókai Mór Melyiket a kilenc közül című, nem szegénység-, hanem szeretetpárti, „antikapitalista" karácsonyi történetének gazdag embere. A két dolog (helyzet, állapot, mennyiségi és minőségi [?] meghatározás, vagyis a hiány és a fölösleg) azonban nagyon nehezen szakítható el egymástól. Mert lássuk be, ha valamiből - valós vagy vélt - hiányunk van, akkor a másik oldalon ott a felesleg/fölösleg. Ez pedig kétféleképpen jelentkezik: az egyik formája, ha valamink van, amire egyáltalán nincs szükségünk; a másik, ha több van valamiből, mint amire szükségünk van. S ezek - már csak ilyen a világ, a mi emberi világunk! - sehogy nem akarnak kiegyenlítődni valamilyen igazságosnak nevezhető egyensúlyban. Ha hiányunk van szeretetből, ott van a fölösleg gyűlöletből, legalábbis közömbösségből. Hiány a szépségből? Fölösleg a rondaságból! Hiány a becsületességből? Fölösleg a becstelenségből! Hiány jóindulatból? Fölösleg rosszindulatból! Hiány a szolgálatból? Fölösleg az önzésből! 84
