Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
„felhasználókat" engednének. És aki a kisebbségi politikai elit körein kívül rekedt, azt nehezen engedik a körön belülre. Mert hátha többet tud, hátha mást akar, hátha lesz egyszer valaki, aki megmondja, nem lehet úgy politizálni, hogy csak legyintünk: hát ha most nem sikerült, majd legközelebb szerencsénk lesz, nem baj, nem történt semmi. Hátha valaki azt mondja, kisebbségben a hatalom megtartása nem lehet egyedüli cél. Hát ezért jöhetnek sorra Kína, Tajvan, Vietnam, az egész Távol-Kelet, Egyiptom, Németország, Olaszország, Hollandia, Anglia gyártóinak kiállítóhelyei. Tolmácsolás: német-szerb, angol-szerb, vagyis német-magyar-szerb, angol-magyar-szerb és vissza. Csupa „hát" vagyok, és kaptárnyi fölösleges szóval, zúgó fejjel, arccal előre, kábán vonszoltam magam végig a vásár tizennégy csarnokán, ahol nemcsak szellemes oktatójátékokat lehetett látni, hanem méregdrága vasúti modelleket, versenyautó-modelleket, lebegő repülő tányérokat. Varázslókellékeket, kislányoknak való rózsaszín mittudoménmiket. Plüssmaci, elképesztő mennyiségben. Mégis, hány konténerrel parancsolnak belőle? - kérdezte obiigát mosolyával az egyik keleti kiállító. Hazafelé a kocsiban elszunnyadva azt álmodtam, konténernyi plüssmaci üldöz a hóban. Aztán átértünk a ~on, ami köztudomásúan arra való, hogy a másik oldalon tartsa a fölösleget. Toldi Éva hazaffyaskodás El kell választani a külsőleges, nagy szólamokban megnyilatkozó hazaffyaskodást az igazi hazaszeretettől, magyarságérzéstől. Évszázados probléma ez: melyik az igazi hazafi? A sallangos, álmagyarkodó, szónokias magyar? Már Kisfaludy Károly (1788-1830) önmagát és saját művét mérlegre téve, bírálva fogalmazta meg: „Sok haza-puffogatás, ok semmi, de szörnyű magyarság, / Bundás indulatok: oh be tatári műv ez!" (Tatárok Magyarországban). A reformkor időszakában költőink tökéletesen vallottak a „haza" és a „haladás" összefüggéséről, Kölcsey és Vörösmarty „rendületlen", az „itt élned és halnod kell" érzéséről. Ady magyar jakobinusként írta az eszme barikádokról, bujdosó kurucként, magyar Messiásként: „Ékes magyarnak soha szebbet /Száz menny és pokol sem adhatott: / Ember az embertelenségben, / Magyar az űzött magyarságban, / Újból- élő és makacs halott." A kitűzött jelvény, a hangos politikai-hazafias szónoklat - nem jelenti az igazi hazafiságot. A ki-nem-mondott, az mindig belül rejtezkedik. Nem pártszólam, nem jelszó, nem egymással versengők „kitüntetése". De az, hogy érezzük: valahova tartozunk, „egy fizikai és szellemi tájhoz, mely elidegeníthetetlenül a mienk, melyről alig tud szólni Kosztolányi vagy Dsida. Egy fasor, egy domb, egy ház, egy családi sírkő, egy Arany-vers, néhány ismert verssor, Édesanya óvó szavai, gyermekünk első néhány szótagja, szava, mosolya, ölelése. És a haza valahol ott él bennünk egy Halotti Beszédben (A Pray-kódexből, Kosztolányi vagy Márai verséből). És egy halkan elmondott imában, mikor a lelkünk roskadozva visszük, mint Ady. Azt hiszem: ez a magyarság, ez a hazafiság, melyet talán mint a félig elnémult, csak „beszélgetőfüzetét" író Babits Mihály érzett - Jónás prófétaként...-* büszkék vagyunk Szekér Endre 82
