Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
Az én sírszámláim is jövögetnek, csakhogy miután halálomnak e rövidebb, fölös(leges)ebb, és költségesebb szakaszát élve töltöm, a Távhő küldi a számláit, a Gázmű, az HBO, a Távtemetkezési Váll. Zelei Miklós fölösleges Az írók a kritikust mindig, a kritikusok az írót gyakran, s néha az olvasót mindketten ~nek tartják. Balia D. Károly fölösleges cipész Fölösleges a fölösleges cipész, azaz szükség van rá. Magyar- országon megszűnt a cipészképzés. Pár év múlva nem lesz egy darab se, a cipőket nem tudjuk hol javíttatni, ki lehet dobni, és csak a fölösleges szeméthalom növekszik. Podmaniczky Szilárd fölösleges dolgok Általában anyagiak(-» eszközök, -» szemét-hulladék), de lehetnek tudatiak is (-* beszéd). A káros, rongáló eszmék igen nagy számban jelentkeznek manapság, de a történelem folyamán korábban is. Ezek olyankor csak múló divatot jelentenek, de gyakran feltámadnak. György Lajos fölösleges szavak Azt hiszem, hogy a ~ elleni küzdelem - nem korhoz kötött. A hétköznapi beszédben fölösleges durva szavak szaporodtak el. Van olyan ige- kötős igénk (fr****-vel kezdődő, a meg igekötővel), mely csaknem töltelékszónak számít. Vagy kötőszónak. Olyan gyakori a bármilyen körülmények közötti használata, hogy a nyelvművelők olykor külön foglalkoznak vele. S az is jellegzetes korjelenség, hogy nemcsak a férfiak használják, hanem a nők, fiatal lányok is. Vagy: gyakori a durva megszólítás is. Visszaszorítása csaknem reménytelen. A szavak megválogatása - a költők, az írók feladata is. Weöres Sándor azt írta a Századvég című versében: „...tagolt beszéd helyett / néhány tucat indulatszó elég..."; „A szó nem hasonlat többé." (Hervay Gizella). „Kiköltöztünk a szavainkból." Kondor Béla azt vette észre, hogy cserbenhagyták a jelzők, aztán az igék is. Szemlér Ferenc a nyelv ellenállását érzi: „Zavarodik minden. / A szavak két utolsó tagja nem akar / összecsendülni.'' Gál Sándor „nyelv- és szófogyatkozást" vesz észre. Weöres Sándor A megmozdult szótár című versében szól a szavak vándorlásáról. Illyés Gyula A törzs szavairól ír, s Mallarmét idézve szól az öreg, a kivert, a tépett, az űzött, a rebbent, a rekedt, a szívós szavakról. A nyelv bármilyen eleme, még a birtokos személyragozás is fontossá válhat: „Szabadságom! /- szabadságod? / szabadsága...// Szabadságunk: szabadságotok, / szabadságunk." (Példa a birtokos személyrag alkalmazására a magyarban. Gömöri György verse.) A költő látszólag fölösleges nyelvi elemekből is remek verset alkothat. (De a kezdő költögető fiatal sok felesleges szót írhat látszólagos versébe, („szeretlek", „nyugi", „hit, remény", rózsaszál" - K. L.) Szekér Endre 72
