Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
lázas elfoglaltságát, „ő nem hall engem", de aztán, ha ő van soron, mondja. Ez nem igazi Már igazibb, amiről a -* túlzás címszó alatt szólunk. Természetesen az ~ek jönnek elő ott is, ahol már-már azt mondanád (-nám): „Kedves barátom, neked feltett szándékod, hogy engem minden érdemleges díjazásnál kihagysz, nem lehet a tandoribácsihoz mérni, avagy a tandoribácsi rég nem érdekes, avagy hóttig elvan! Hát nem vagyok el hóttig, és ha nagyon meg akarnátok alázni, hát értékeljetek mint műfordítót, ott már kisebb elismeréseket se kapok, de az sorozatban megy, Virginia Woolf, Parzival, Jelinek stb., gyártom- gyártom, aztán semmi. Pedig milyen szépen meg lehetne sérteni a tandoribácsit a költészetében, próza- és esszéírásában neki, hogy mint műfordítót!" De erre jön a magam mondása: „Legalább nem kell odamenni..." Csakhogy sokkal kisebb, bankba utalt pénzért is oda kell menni, ha a háztartás megszorul, tehát ez sem egészen igaz. Mégis, erősen van. Tandori Dezső értekezlet A fontoskodó és gátlástalan -* fecsegés egyik alkalma és színtere. Csüggesztő hosszúságú a legtöbbje, s elenyésző számú az olyan, amely után valamicskével okosabbak vagyunk, többet tudunk, mint előtte. Azt a valamicske újat viszont öt-tíz perc alatt is el lehetne mondani. Lőrinczy Huba értelmiségi minimalizmus Az alkotó emberek és az értelmiségiek táborában mintha a kelleténél nagyobb súlya lenne a romantikus prakticizmusnak. Ebben a csapongó szubjektivitás és a célirányos egoizmus ugyanúgy helyet talál. Ismerek művészeket, akik egy-egy kiállításon jórészt csak önmaguk, netán barátaik műveit szokták megtekinteni. Aztán a rangosabb költők, írók könyvpremierjeiről is majd mindig hiányoznak a gyengébb, tehetségtelenebb pályatársak. De olyan tanárokkal, hivatalnokokkal is összefutottam már, akiknek a szemében a könyv, a folyóirat vagy a tárlatlátogatás kimondottan luxusnak számít. Ok kiskertjeikkel, autóikkal vagy Lagzi Lajcsi műsoraival vannak elfoglalva. Most ilyen az élet - vallják önérzetesen —, nem lehet lirizálni. Nekem minderről egy roppant egyszerű köznapi ember villan az agyamba. Azt kérdezte tőle a tévériporter: uram, maga alkalmanként szokott olvasni? Mire a válasz: hogyne, rengeteget, hát sok-sok plakátot. Ne mondja így senki: nálunk a minimalista tendenciáknak szinte lehetetlen az érdemi kifutása. „ . „ „ Szuromi Pál F fecsegés I. Üres szavak, híg mondatok, értelem s cél nélküli mondatláncok megállíthatatlan csurgása, csepegése, akárcsak esős időben vagy hóolvadáskor az ereszcsatornáé. (NB: nem tévesztendő össze a kisgyermekek tündéri csacsogásával, amely kedves hangzatai révén sokkalta inkább az énekesmadarak szív- s léleksimogató csicsergésével rokon, s gyakorta akár a költészet határesetévé válhat.) Ez a fecsegés eltompítja agyadat, szükségtelen megpróbáltatásnak teszi 50
