Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
után nem bírta szegény a magányt", értsd: villámgyorsan új házasságot kötött; az új asszony büdös kurva, „elcsábította apát"). Összetartozás: a sistergő gyűlölet fölött - másokkal szemben - átsiklik a tekintetünk. „Összefogunk". Z. mama legendás főzt- je: gőzölgő levesestül. B. papa viccei (bográcsos halpaprikás körüli -* anekdotázás). —* anekdota M. nena töltöttpaprikája után önképed periférikus, kisszerű: a heroikusként megélt lelki nyomor két tonnája alatt szarrá préselődött az önbecsülésed. Bence Erika csapdák -lapulnak körülöttünk. Nem is elenyésző mennyiségben, formaváltozatban. Itt van mindjárt egy jellegzetes, aktuális szócsapda. Első tekintetre úgy tűnik: az ínség, a -* hiány képzetei kimondottan farkasszemet néznek a bőség, a feleslegesség gondolati ügyvivőivel. Mintha ősi, kibékíthetetlen kontraszt feszülne köztük. Akár a hűsítő víz meg a perzselő láng között. De ne dőljünk be a primér benyomásoknak! Mert ködbe vesző, legrégibb elődeink alighogy rádöbbentek az emberi végesség, a halál iszonyatára, rögvest nekiláttak bálványszerű szentjeik és örök életű istenségeik fénylő megteremtéséhez. Akárha a katartikus veszteségekben, a különféle fizikai, lelki hiányokban rejtőzne a legrobusztusabb történelemformáló erő. Tudjuk: a későbbiekben is jórészt ez motiválta a szűkölködő, nincstelen rétegek vagy a feltörekvő osztályok radikális felkeléseit, forradalmait. Más kérdés, hogy a feudális világ alkonyán pont a többlettermelésből pattantak elő a polgári, kapitalisztikus viszonyok fundamentumai. Úgyhogy oda a kontraszt, oda a magabiztosság. Ezek a fogalmak nem csupán taszítják, hanem esetenként vonzzák, sőt felerősítik egymást. Igaz, önmagában az emberi többletek, fölöslegek hálózata is roppant komplikált. Elég csak jelezni: nálunk a létminimum sanyarú helyzetéhez azért határozottabb tarifacsomag társul. Ám mi a mértéke a megtollasodásnak, az elképesztő léptékű vagyongyarapodásoknak? Nos, erre már nemigen bírunk mit mondani. Legfeljebb a csillagos égboltot emlegetjük. Közben keservesen észleljük: parányi, rendszerváltó országunkat igazában egy szokatlanul nyers, vadkapitalista széljárás csapkodja. Soha ennyi ügyeskedő, törtető és gátlástalan figurát nem láthattunk szűkebb környezetünkben. Mintha itt csak a lendületes, expressz meggazdagodásnak lenne valódi kifutása. Pedig ismét csak mintegy hárommillió ágrólszakadt koldus tengődik körülöttünk, nem is szólva a gyötrelmesen leszakadó, elszegényedő embertömegekről. Nem csoda így, hogy letargikus, szkeptikus és iparkodó honunkban az acsarkodó ellenségeskedés, a sanda korrupció ugyanúgy bőséges teret talál, akár a barbárabb agresszivitás. S akkor még árván, gazdátlanul hányódó kulturális, művészeti állapotainkat szóba sem hoztam. Noha pont ez az a tartományunk, ahol leginkább EU-konformok vagyunk. De egy szó, mint száz: a konkrétabb, koncentráltabb szemelgetés talán jelenleg is többet ér. Szuromi Pál cselvetés A család és cseléd szavunk azonos szláv alakra való visszavezetésének analógiájára, egy kevés önkényes nyelvészkedés révén, a csal és csel pár34