Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai

a bosszú újabb bosszút szül, „tenni kellene valamit, amiből nyilvánvaló, hogy Jézus Krisztus nem élt hiába", írta Körmendi Lajos. Talán most sem tudunk mást mondani. A világ többé már nem lesz olyan, mint volt.

Szekér Endre

bőbeszédűség -* beszéd, duma, fecsegés, logorrhea, zsinórbeszéd

Balázs Géza

Bulvármoraj Boulevard. Tehát a franciák találták ki: az utcára tették, ami nem odavaló. Van bulvárlap, amely nyíltan vállalja mivoltát, van, amely csak teszi, hogy bulvár, de aztán igencsak. Egy bulvárlapot azzal indítottak: „A homlokunkra csaptunk, kellene egy újság, amely különbözik a többitől." Már az első mondat kész blöff. Milyen akkor a többi? Olyan. Utcai, gyorsutcai, sarki, egymegállós, pályaudvari, buszon ülős. Negyed óra, s már hajítom el. Én. Más: belemélyed, belevájja, belevássa a tekintetét, se lát, se hall, milyen érdekes, komoly, észre se vettem, hogy milyen ész-, milyen lélekrengető. A bulvárembert a bulvár rendíti meg. A bulvárember azt mondja, amit Karinthy Hátbizony Jánosa: - Megmondom én, milyen a jó lap: ami érdekli az embereket. Fáradtak, elgyötörtek, szürke az életük, ne szürkére szürkét, szürkére színeset, érdekeset adjon az az újság. Lebilincselőt, szenzációsat, izgalmasat. Sztárokat, gyilkosokat, halottakat, tűzvészt, földrengést, szexet, nagy melleket, ilyesmiket, uram.

Ötven évig magyar ember azt sem tudta, mi a vérbeli újság. Most már igen. A sok, a piros. Most már azt is tudja, milyen az igazi élet: ami a bulvárlapban, ami a televízióban le van festve, szét van röhögve, igen, ez az igazi élet, meg kell érteni, hogy a bulvár, a bulvárszerűség, a bulvárság benyomul mindenhová, s már nemcsak a lap bulvár, bulvár az ital, a bulvárital, a bulvárétel, a bulvárkonyha, a bulvármozi, a bulvárkönyv, a bulvárzene, a bulvárfilozófia, a bulvárcsillag, a bulvárég, a bulvárfű, a bulvármoraj, a bizonytalanság, a kétely. Hátbizony János halhatatlan. -» Security

Győri László

bumeráng Harci eszköz, amelyből a második már felesleges.

Schiller Róbert

bürokratikus nyelv Igen sokáig kell várni a lényegre, s a mondat végére elfelejtjük, hogy addig miről is volt szó: „Játszótérre, tiltó táblával megjelölt parkterületre, közterületre, iskolába, óvodába, bölcsődébe, élelmiszerüzletbe, vásárcsarnokba, egészségügyi és oktatási intézménybe, strandokra..." Körülbelül eddig elfogy az olvasó türelme, de azért várjuk meg a végét: „kutyát bevinni még pórázon sem szabad!"

Mennyivel egyszerűbb, világosabb lenne, ha a mondat így kezdődne: „Kutyát bevinni még pórázon sem szabad, ide és ide..." Egy kis szerkezeti átalakítással világos, érthető mondatot teremthetünk. És vajon mit jelenthet a tömör kijelentés: „Állatot elhagyni tilos." Én például még sohasem felejtettem óriáskígyót, zsiráfot, vízilovat és krokodilt a piros hetes autóbuszon. Temetői rendeletekben ezt találtam: „A temetőben koporsós, hamvasztásos temetkezésre, az emberi

31