Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
vagyunk. így aztán nincs kiszállás (maximum gondolatban). Szerencsére véges a nyomorúságos nyomulás, egyszer csak meghalunk, mert ha örökké élnénk, élve temetnének el bennünket a felhalmozott javaink. Mások nem a tárgyaiktól szabadulnak, hanem a legdrágábbtól - tényleg, gyakran sokkal többe kerül, mint amennyit ér -, az életüktől. Az öngyilkosság mint az igénytelenség (a szabadság?) legmagasabb (legtökéletesebb) foka? Vagy csupán a leltárhiányból levont végső következtetés? Fölösleges politizálni is egy ilyen fölösleg szövegben (fölösleges persze maga a szöveg is; amiről nem lehet beszélni - arról fölösleges.). A rengeteg fölösből lehetetlen kiválasztani a legeslegeket, de mégis - a játék kedvéért - próbáljuk meg. Fölösleges például egy olyan demokrácia, ami csak a politikai-bank-média és nagytőkés elitnek az, ami; amely az elit egyezményes hazugságán alapszik. Egy olyan parlamentarizmus, amiben nem hisznek-bíznak az alattvalók. Fölösleges egy következmények nélküli, megosztott országban (állam)polgárt játszani. Elmenni szavazni, s elhinni, hogy választottunk. Tudjuk, sejtjük, hogy fölösleges, mégis elmegyünk. Mazochista megfelelni akarásunk (birka-szindróma és háthamégis-effektus) túlélésünk záloga. Ahelyett, hogy. Aztán azt mondjuk, elkeseredve, kiábrándultán, csalódva, hogy nem élet ez. Persze, hogy nem. Túlélet. Fölösleges minden öncsalás, ének, de hát az ember már csak ilyen. Szeretné, ha szeretnék. Még akkor is, ha nem illeszkedik a kórusba a hangja, ha baromira unja az egyezményes „összhangzattant". Meg aztán meg akar felelni azoknak, akik (mint most, a Forrás szerkesztősége) megtisztelték azzal, hogy kíváncsiak a véleményére. Hiúságának, magamutogatásának, önzésének engedve mégiscsak föltámad cinikus poraiból, és mindannyiszor megerőszakolja magát. És nem teszi azt, amit állítólag szeretne. Nem költözik ki mondjuk egy folyóparti kalyibába a Körös-partra, vagy a Mexikóváros főterére, mint ahogyan azt anno egyik nagy kedvence, Edward Stachura lengyel író tette. Nem osztja szét honoriáriumát sem az utcán embertársai között. És nem ugrik vonat alá, ahogy ugyancsak E. S. „Bátorságából" legfeljebb annyira futja, hogy bliccel a vonaton, buszon, villamoson. Elblicceli az életét. És legjobb meggyőződése ellenére (micsoda önbecsapás!) tovább gyűjti (írja) maga köré a fölöslegeket. Tódor János baj, bűn, gonoszság Nem hiszem, hogy alapvetően másképp alakult volna a világ sora akkor, ha a Jóisten helyett Lucifer mond vésőbe parancsolatokat Mózesnek. A szeretet és a gonoszság aránya nem változik a világban azáltal, hogy melyik kap legitimációt és melyik kerül törvényen kívülre. Ahogy a szeretet temploma tövében ott burjánzik a tiltott bűn és a fel nem számolható baj, úgy a gonoszság szentélye mellett is virágozna a tiltott erény, és konspirálva ott szervezné titkos bandáit a kiirthatatlan szeretet. Balia D. Károly bánat, szégyen betege vagyok Ez is fölös. Bánat fog el egész du., míg jó könyv- vagy alsónadrág-rakodással le nem vezetem magam, szégyen, ennek érzete, ha bárkivel jól beszélgettem akár nap közben. A betege vagyok. Már 26
