Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 6. szám - Fried István: Márai Sándor és a francia irodalmi kontextus

42 Márai előbb is, utóbb is rendszeres olvasója volt Gide-nek, véleménye azonban művenként (és időnként) változott. Ezúttal csak a kevesebbet emlegetett Ami a Naplóból kimaradt 1950-1951-1952. Toronto 1999. kötet közléseire hivatkozom. Gide 1942-1949- es naplóját megrendüléssel olvassa: 72, 74-75; 73: „Olvasmány. Gide: Thésée" (Vagy hibás a kiadás, vagy újra olvasta Márai). Gide halálának hírét kommentálva a francia szellemiség meghatározó egyéniségének tartja: 167, de uo. „szexusának érzelmességé"-t minősíti „elviselhetetlen"-nek. Jouvet halála alkalmából: „Van valami jóvátehetetlen ma a Gide-ek, Jouvet-k halálában": 222; de „picsogó" érzelmességben marasztalja el az Et nunc manet in tu... című művet: 262. Másik kedves francia szerzője Julien Green, akinek ifjúkorától vezetett naplójára hamar felfigyelt a magyar irodalom, néhány töredéket a Vigilia publikált 1939-ben és 1940-ben. A naplóit író és olvasó Márai szintén foglalkozott Green naplóival: i. m. 13, 263, 265, 266. Montherlant naplójáról: uo. 32. Márai más megnyilatkozásai Gide-ről: Napló 1945-1957. Budapest 1990. 29, 162, 211-212. Julien Greenről később: Napló 1958-1967. Budapest 1992.17. Cocteau-ról, akit clownnak tart, itt elismerőleg: Uo. 122-123. XX. századi francia irodalmi élményeiről, a jelentősnek elismert francia irodalmi vonulatról: Uo. 139, ellenben az abszurdról elítélőleg: Uo. 141.

106