Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 6. szám - Kerényi Ferenc: Drámairodalmunk kérdései a Pesti Magyar Színházban
A páholyokat négyszemélyesnek számolva, az előadást eszerint 798 néző látta, ami - a Pesti Magyar Színház 2400 fő körüli befogadóképességét tekintve - harmadháznak számít; a Bánk bán átütő sikere még váratott magára. A színészeti választmány iratai között fennmaradt a „Szükséges eszközök" 43 váltóforint 31 krajcárjának részletezése is. Áttekintése nemcsak a színházi üzemmenet technikai részletei miatt érdekes a mai olvasó számára, hanem például az is kiderül belőle, milyen eszközök segítségével mímelték a színpadon az Árpád-kori királyi lakomát. „A Pesti Magyar Szinházban szükséges Eszközök 1839 Martz[ius] 23‘án adatott Bánk Báán [!] f[orin]t Kéményseprő — x[krajcár] 30 6 ff [font] gyertya a luszterekbe és Karostartokba 4 — 2 1/2 [font] gyertya a Szobákba 1 40 1 Káplár a 30x12 legény a 15x 3 30 1 nagy abrosz mosatás — 24 Czin edényekért 1 parterbilét [földszinti jegy] 1 — 30 alma a 2x 1 — 3 itze bor a 20x 1 — Conto N[umer]o 1 Papiros 4 54 Conto no 2 heti apróság a' légszeszhez 5 36 Conto no 3 egész holnapi üvegek a' légszeszhez. 19 36 3 üveg Tokajer eltört — 18 az az negyven három forint és 31x váltó összesen 43 31 Komlóssy [Ferenc színházgazda = gondnok]" A Bánk bán fogadtatása és utóélete szempontjából ez az előadás megosztó hatású volt. A Melindát játszó Lendvayné emlékezéseiből tudjuk, hogy Petur (erősen cenzúrázott) hazafias tirádáit a karzat megéljenezte, a földszint közönsége viszont hallgatásba burko- lódzott. Az igazi sikert - és ez már az 1840-es évek demokratizmusának előjele - Tiborc keservei váltották ki. A páholyközönség véleményét viszont Széchenyi István jegyezte föl naplójába: „Bánk bán. - Felfoghatatlan, hogy a kormány hogy engedhet ilyen esztelensé- get játszani. - Rossz, veszedelmes tendencia Most, az igazgatóválasztmány iratai között kezembe akadt egy olyan táblázatos kimutatás, amely a bemutatók fogadtatását is rögzíti; a „tettzett" minősítéstől (Szigligeti: Pókaiak, Aba, Romilda) a „kétes szerencsével" esetein át (Jósika: Adorjánok és Jenők, Kuthy: Fehér és fekete) a „meg ~ elbukott" számos példájáig, sőt, az „elbukott csúfosan" minősítésig (Hazucha: Visegrádi kincskeresők). A kimutatásban a Bánk bán is szerepel: „Hónap Nap Színmű czime minemüsége észrevételek ...Martzius 23. Bánk bán eredeti eltiltatott." Szomjorú játék 5 f[el]v[onásban]. Eddig úgy tudtuk, a dráma 1845. évi újracenzúrázására a könyvvizsgáló hivatal átszervezése miatt került sor. Bár Orosz László mindig is kétségeinek adott hangot, miként volt lehetséges, hogy az 1819-ben eltiltott szöveg Budán, majd Pesten színre kerülhetett, ráadásul minden látható affér nélkül. (Igaz, sem az 1835., sem az 1839., sem az 1845. évi cenzúrapéldányt nem ismerjük.) íme, egy újabb, további kutatásokat igénylő „Katona-titok". Adja Isten, hogy Orosz László, ünnepeltünk még sokáig ilyenek megoldására fordíthassa idejét, erejét! 77
