Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 6. szám - Orosz László: Kikergettetni

kegyes valál, 's áltláttad azt, / hogy a' Bojóthi Melindának nem illik / Balun magányban lakni; mert Nagy-úrné, / 's alkalmatosságot szerzél nekem / ezzel (Ottóra mutat) sok édes múlatságra is - / oh, mert hiszen Melinda egyjügyű! (szinte illetlenül elsiet)".9 Gertrudis így méri fel a helyzetet: „Itt áll im' a Gyűlöltetett [ti. Ottó] 's az a' / szép Győzedelmes [Melinda], kit megkellett volna győzni, / amott megy - útálván ezt, engem' is / kerül."10 Biztatnia is kell az öccsét, hogy győzze le Melinda büszke visszautasítását, de vissza is kell tartania, nehogy mindketten bajba kerüljenek. Ha Melinda enged a csábítónak, hallgatni fog, de ha folytatódik a sikertelen ostrom, föltárja helyzetét a férjének. „Te engemet meglánczolál" - mondja a királyné.11 Sorsa össze van kötve Ottóéval. Mi más ez, mint fenyegetettségének a megerősítése?

Biberach tanácsa a bocsánatkérésre jó eszközül kínálkozott Melinda megbékítésére, a búcsúpohár megnyugtathatta őt is, a királynét is, hogy Ottó távozik. Az altatóról és a hevítőről egyikük sem tudott.

A haldokló Gertrudis Ottót nevezte gyilkosának.12 A „kikergettetni" végletessé fokozva „megölettetni"-ként igazolódott.

Jegyzetek

1 Első kiadása: Irodalomtörténeti Közlemények 1913,193-314.

2 Bánk bán, kritikai kiadás, 1983, 190. (2.1. 514-517.)

3 Uo. 52. (1.1. 510-514.)

4 Uo. 455.

5 Közlése: Magyar Könyvszemle 2002. 3. sz. 304.

6 Beke József: Bánk bán-szótár. Kecskemét, 1991. 167.

7 József Katona: The Viceroy. Translated by Bemard Adams and Kálmán Ruttkay. Akadémiai Kiadó, 2003. 54.

8 Bánk bán, kritikai kiadás 187-191. (2.1. 462-531.)

9 Uo. 187. (2.1. 453-459.)

10 Uo. 189. (2.1. 481-484.)

11 Uo. 190. (2.1. 523.)

12 Uo. 274. (2. IV. 605.)

70