Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 5. szám - Balogh Tamás: Manusz Kristóf

kutatás föl is használja ezt a dokumentum-típust." Ezt - amit képzeld, egy dedikált különlenyomatból idéztem - nem tudta Manusz Kristóf. Éppen ezért az ő dedikációi mindig őszinték. Nem kacsintott soha az irodalmi utókorra, mint mi tesszük minden levelünkben s naplónkban is. Dedikációi a legkülönfélébbek, s egy majdani kutatás sok mindent kimutathatna róluk. Csak nekem több száz Manusz-dedikáltam van, dedikációi sorozatot képeznek. Korszakai vannak, kiolvashatók belőlük egy személyiség változásának állomásai. Játszott az ajánlásokkal. Mondok párat:

Egy idézetekről írott, „Költő vagyok, a szavak szerelmese, bolondja" című esszéjének ajánló sorai:

Esti Kornél írónak,

aki nem rablógyilkosságokról, bankcsalásokról, letartóztatásokról ír újságcikkeket, hanem önmagáról és embertársairól olyan történeteket, melyek talán nem is történtek meg, csak megtörténhetnének, verseket, regényeket, szóval a szorosabb írói mesterséget gyakorolja.

Köszönettel ezért:

Manusz Kristóf (Ráskai Lea)

Nagyváros, 2002. április 17.

Egy középkori históriás énekekről szóló tanulmánya elé ezt írta:

írom e sorokat Esti Kornél könyvébe,

Ő megfontolását kérve és remélve,

Székes fővárosban,

Szeptembernek elsején,

Úrnak kétezredik Kerekded esztendején.

Krisztoforus Manus

Egy „íráspszichológiai kötetben megjelent", grafomániáról értekező elé ezt:

Esti Kornél úrnak azzal a kívánsággal, hogy ne átallaná elolvasni ezt a nekem-kedves kis tanulmányt, melyben arról próbálok meg szólani, hogy sok beszédnek sok az alja, nem kell mindig beszélni, mert hallgatni sokszor jobb, mint jártatni a szánkat (a legtöbb ember nem tudja, hogy néha a hallgatással sokkal többet el lehet mondani, mint ezer, millió szóval; az emberek szeretnek fecsegni, és szenvednek a csendtől, mintha attól félnének, ha nem beszélnek, nem figyel rájuk senki, hogy feleslegessé válnak, szürkévé, hogy megsemmisülnek, hogy ott sincsenek... hogy nincsenek... hogy meghaltak...), mert a kevesebb néha több, ahogy mondani szokás.

58