Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 5. szám - Faludy György: Megvakulok? (vers)
Faludy György Megvakulok? Tegnap éjjel, az ágyban, mint szokásom nagyon soká olvastam verseket. Most reggel tíz. Gyönyörű télidő. Az égen apró, szabdalt fellegek. Ujjongva tartom karomat magasra (üdvözlet az időnek, ez elég) s megborzongok a rémülettől: látom kezemet, de nem ujjaim hegyét. A dívány fölött, az olasz festményen oldalt meggörbült az ezüst keret. A pamlagra ugróm s kézzel tapintom: nem volt soha ennél egyenesebb. Leülök az asztalhoz és a hírlap után nyúlok közönyösen, pedig nemhogy csak sejtem, de tudom előre, hogy a borzalom csak most következik. A fő címeket jól bírom szememmel, de a szabványos, apróbb méretű sorok csak hosszú, piszkosszürke foltok, nincs köztük egy olvasható betű. Kizártak az olvasás gyönyöréből. Nem tudom, ki írta, ha kézbe kapom a levelet, sem azt, mit magam írok. A könyvtáramat is kidobhatom. Hát így vagyunk. S maradt-e vakon bennem a versíráshoz még erő elég? Mi lesz velem? Megyek a gyalogúton, balról mankóm. Jobbról a feleség. 3
