Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 4. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Kántor Lajos: Az elfogulatlanság esztétikája

Kántor Lajos

Az elfogulatlanság esztétikája

(Tolnai Ottó Magyar Irodalmi Díjáról)

Költő disznózsírból. Ennél provokatívabb, avantgárd módra kihívóbb címet nemigen lehetett volna találni Tolnai Ottó 2004 végén, a pozsonyi Kalligram Kiadónál megjelent kötetének, amely alcímében ugyan egy rádióinterjú regényének mondja magát, valójában azonban nagyesszé. Maga a szerző is annak véli - és a figyelmes olvasó megerősítheti ezt az állítást. A szerző természetesen Tolnai; Palicson élő és néha Budapesten vagy utóbb Berlinben lakó magyar író, úgymond vajdasági (egykor jugoszláviai), tehát semmiképpen nem tévesztendő össze a nagyváradi születésű nyomda- és laptulajdonossal, a Tolnai Világlap és a Tolnai Világlexikon kiadójával - azonos viszont az újabb kori magyar irodalom alakulásában figyelmen kívül nem hagyható Új Symposion volt újvidéki fő- szerkesztőjével .

Mindez mellékesnek volna mondható, hiszen a Magyar Irodalmi Díj az alapítók szándéka és a zsűri ítélete szerint az év legjobb könyvének íróját jutalmazza, ám a Költő disznózsírból - megtévesztő címe ellenére - egy életutat, egy életművet fog át, miközben új Tolnai-mű születik: lehet, hogy a sok jó közt éppen a legjobb. A kötet indítóokául szolgáló rádióinterjú kezdeményezője, Parti Nagy Lajos pontosan jellemzi, amit Tolnai Ottó „csinál"; az ugyanis valóban „sokkoló, mellbevágó és gyönyörűséges, hogy mindennek mindennel páratlanul szerves, opálosan finom összefüggései vannak, egy transzcendens és tenyeres-talpas pókháló a mű, a műved, amit az ember nem győz eleget és elégszer csodálni." De szakadjunk el a csodálat szavaitól, próbáljuk magát a művet nézni - megkerülhetetlen összefüggésrendszerében.

Avantgárdnak, szándékosan meghökkentőnek nevezhetjük a címet, az életregény terjedelmű nagyesszé szövege ugyanakkor a hagyományokhoz való kötődés bizonyítékául is idézhető. (Akaratlanul Szilágyi Domokos életműve idéző- dik fel bennem; Tolnai írja is: „Szilágyi Domokossal néma barátok voltunk".) Elődök és idősebb kortársak nem csupán figuránsokként tűnnek fel Tolnai Ottó elbeszélésében. Ne felejtsük: maga a könyveim Kosztolányi Dezsőtől kölcsönzött. Tehát Kosztolányi, majd Csáth Géza és Mándy - majd egy Csáth-szövegElhangzott a Magyar Irodalmi Dij átadásakor, 2005. február 17-én, a Magyar Tudományos Akadémián. A kitüntetéshez szerkesztőségünk régi barátjának szeretettel gratulálunk.

105