Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 4. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Szőke György: „akire csak a párt vigyáz...”
A folyóirat szerkesztője is Németh Andor volt. Évekkel később a kultúra hivatalos irányítói megvonták tőle bizalmukat, s a folyóirat szerkesztését is másokra bízták. (Nyilván csalódtak Németh Andorban: ennél nagyobb talán csak Németh Andor csalódása lehetett ezekben az irányítókban, az általuk képviselt dogmatikus kultúrpolitikában.) Élete utolsó két évében vetette papírra, illetve diktálta a már nagyon beteg, nagyon depressziós Németh Andor emlékiratait. Ebben olvashatjuk: „Mikor a Csillagban elkezdtem közölni József Attila életét, beleapplikáltam egy kis anekdotát (...) A történet arról szól, hogy (...) Rákosi Braun úr néven sűrűn érintkezett Makaival, megismerkedett Attilával, és vele hosszú, beható társalgásokat folytatott (...) Ebből a kis epizódból jött létre később az a legenda, hogy Attila tulajdonképpen egész forradalmiságát Rákosinak köszönheti, a vele folytatott érdekes és mélyreható beszélgetések nyomán. Ehhez itt csak azt kell hozzátennem, hogy Attila, aki évek hosszat a legközelebbi barátom volt, és akivel a világon mindenről beszélgettünk, és természetesen a kommunizmusról is, soha egy halvány célzással sem tett említést a fentebb említett találkozásra [sic], lett légyen az B. úr vagy bárki más, holott ennek az úrnak csak a legkisebb szerepe is lett volna Attila szellemi fejlődésében, arról ő bizonyára említést tett volna előttem valamilyen formában ..." A Németh Andor által a fenti módon (1948-ban) elhintett apró történet 1948-at követően kezdett igazán kibomlani. József Jolán, aki ekkortájt újságíróskodott, interjút készített Rákosi Mátyással, ami természetesen a párt lapjában, a Szabad Népben jelent meg 1949. május 15-én. Az interjú nyilván időzített: aznap voltak az országgyűlési választások, hasznosnak tűnhetett az akkor már közismert költő (erősen feltételezett) találkozását Rákosi Mátyással megörökíteni. Az interjúból még az is kiderült, hogy Rákosi még a börtönből is [!] nyomon követte József Attilát, például a költő párizsi tartózkodása során felhívta rá a L'Humanité (a francia kommunista pártlap) figyelmét, melynek nyomán ott versei jelentek meg. (Ennek nyomát a leggondosabb kutatás során sem lehetett megtalálni...) Nem sokkal később, 1950-ben jelenik meg József Jolán új, elsősorban az ifjabb nemzedékekre orientált könyve, A város peremén. A költő nővére 1940-ben megjelentetett, drámaian igaz, ma is haszonnal forgatható életrajzában valós képet festett testvéréről. (Különösen áll ez az egészen korai gyermekévek, illetve az utolsó, balatonszárszói hetek hiteles és megrázó bemutatására.) József Jolánnak ezt az első könyvét mindmáig gyakran hiába keresi az olvasó a könyvtárakban: amit eléje tesznek, az A város peremén... Egy matematikai disputa közepén vagyunk, amikor is megjelenik (a legenda szerint) Makaiéknál (ahol ekkortájt József Attila is lakott) deus ex machina a (betiltott) kommunista párt egyik vezetőjeként, szigorú illegalitásban Budapesten tartózkodó Rákosi Mátyás. „A vendég (...) Attilára nézett. Mosolygott. - A végtelen csak egy tulajdonság a matematikában. Létmódja az érvényesség és nem a tárgyi létezés." A mindentudó Rákosi szájába adott szavak valódiak, csak éppen nem Rákosi mondja, nem is mondja, hanem írja, nem ő, hanem egy levélbeli közlés, melynek szerzője Kun-Kuti Márton, a makói gimnázium (itt tanult József Attila) matematikatanára. Maga a levél megtalálható József Jolán korábbi könyvében. De ez csak kezdete a mítosznak. Rákosit elfogják (ez igaz...). József Attila pedig „...elsírta magát. Százezrek és milliók [a mítoszok kedvelik a kerek nagy számokat...] szorongó aggódásában Rákosi Mátyás neki még külön ügye is volt, nagy barátja és tanítója." „Délután versbe kalapálta feszülő indulatait." [A vers ismert: Te förgeteg, te fekete vadezüst..., csak éppen semmi köze nincsen Rákosi Mátyáshoz.] Az is kiderül a könyvből, hogy el kell jutni arra a gyönyörű tájra (eddig az idézet József Attila egyik leveléből, de ami ezután következik...) arra a gyönyörű tájra, ahová Rákosi Mátyás nyitott ablakot az ifjú Attilának (ez a betoldás viszont már csak A város pereménben található...). 59
