Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 1. szám - Veress Miklós: Böjti éjszaka; Szoborpark; Egy kis némazene (versek)

vagy, hogy egy kislányt tartana ölében ez a kisanya.

Ez földi ikonográfia, mit nem lehet áthágnia

a szobrásznak - túl idilli kép, ha ketten óvnák életét, sőt, József is csak idelenn, s a Minden Ácsa odafenn.

De a Teremtés így egész, hogy végül kezdetet idéz: míg ember az istenfia - a Születés is Pieta.

Egy kis némazene

Csütörtök. Istentisztelet.

Isten a széksorok felett,

hol mentős, orvos, nővér, beteg kántálgatná az éneket;

míg kórusukhoz csatlakozva, csak rázendít egy kis kabóca,

ki két léleknyi perc között a gerendákba költözött;

s úgy hallgatta Isten szavát, mint csillagok az éjszakát.

De váratlan elhallgatott, mintha tudná, hogy egy halott

fönn bádogteknőben zörög.

A kórus szólt - nem a tücsök,

merthogyha jobban értené a belőlünk fogyó zenét,