Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 4. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Lengyel András: A Nincsen apám se anyám kötet ősváltozatának töredéke
kalapom a sínre tenni a tavat csak megkerülni fenekén ruhástul ülni csengő habok közt pirulni napraforgók közt virulni - vagy csak szépet sóhajtani csak egy legyet elhajtani poros könyvem letörölni tükröm közepébe köpni elleneimmel békülni hideg késsel mind megölni figyelni a vér hogy csordul nézni hogy egy kislány fordul vagy csak igy megülni veszteg felgyújtani budapestet morzsámra madarat várni rossz kenyerem földhöz vágni jó szeretőm megrikatni kicsi húgát ölbe kapni s ha világ a számadásom úgy itthagyni sose lásson ó köttető oldoztató most e verset megirató nevettető zokogtató életem te választató [8] verettetvén kazánt súroltam űztem varjat elnyúltam rothadt szalmazsákon biró elitéit hülye csúfolt pincéből tódult ragyogásom csókoltam lányt aki dalolva ropogós cipót sütött másnak ó este sírni és rossz kabátban a hidak előtt állni másnap! volt alázatom szebb és fentebb piritóbb mint amazok gőgje kikrosszszagu múlttal hivalgva csendőrt küldnek tiszta jövőre - kényszerű csönd hogy legnagyobb volt szivembe rúgtam ordítson már hogy hagyna az én szabad lelkem feledtető s tán szebb daloknál?
