Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 4. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Lengyel András: A Nincsen apám se anyám kötet ősváltozatának töredéke

én a magos fa ágán ülök lelógatom a lábomat kacagásuk fürtjeimet megbodoritja nem tudják ám a leányok hogy én mennyire kedvelem őket

akkor szaladvást jönnének el sokszázan gyűlnének össze itt körülöttem én meg a zöld leveleket két marokkal szórnám a hajukba

hanem előbb még minden szálat futtában is kétoldalt megcsókolnék erősödik az ág alattam erősödöm én is a világon

sokaggancsu szarvasa hátán egyszercsak megérkezik a meztelen leányzó - akkor indult el amikor anyámra szememet fölnyitottam 21 éve már

hogy elhagyta értem az erdőt [4] együgyű ének

fiatalember huszesztendős velem egyidős szép szeretőjét nagyon szereti úgy szereti épp mint medrét a folyó amelyikben a halak is lebuknak az iszapba ha elfáradtak

csak simogatja és nagyon szereti

ha virágot kap mind odaadja a kenyeret is

odaadja nem szegi meg maga

fölolvassa neki az újságot megvárja amig

elalszik aztán elalszik ő is

tüzet rakni is segít és fütyörészve vágja

föl a fát ha volna szeretőm én is nagyon szeretném meleg étellel várna ha jövök [5] fiatalasszonyok éneke

pihés huncut görbe állunk

formás fejünk fürge lábunk szép egyenes fejér

hátunk

meg a szemünk meg a szánk -