Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 4. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Lengyel András: A Nincsen apám se anyám kötet ősváltozatának töredéke

én a magos fa ágán ülök lelógatom a lábomat kacagásuk fürtjeimet megbodoritja ­nem tudják ám a leányok hogy én mennyire kedvelem őket akkor szaladvást jönnének el sokszázan gyűlnének össze itt körülöttem én meg a zöld leveleket két marokkal szór­nám a hajukba hanem előbb még minden szálat futtában is kétoldalt megcsókolnék ­erősödik az ág alattam erősödöm én is a világon sokaggancsu szarvasa hátán egyszercsak meg­érkezik a meztelen leányzó - akkor indult el amikor anyámra szememet fölnyitottam 21 éve már hogy elhagyta értem az erdőt ­[4] együgyű ének fiatalember huszesztendős velem egyidős szép szeretőjét nagyon szereti úgy szereti épp mint medrét a folyó ame­lyikben a halak is lebuknak az iszapba ha elfáradtak csak simogatja és nagyon szereti ha virágot kap mind odaadja a kenyeret is odaadja nem szegi meg maga fölolvassa neki az újságot megvárja amig elalszik aztán elalszik ő is tüzet rakni is segít és fütyörészve vágja föl a fát ­ha volna szeretőm én is nagyon szeretném meleg étellel várna ha jövök ­[5] fiatalasszonyok éneke pihés huncut görbe állunk formás fejünk fürge lábunk szép egyenes fejér hátunk meg a szemünk meg a szánk -

Next

/
Oldalképek
Tartalom