Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 4. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Lengyel András: A Nincsen apám se anyám kötet ősváltozatának töredéke
- Úgy van. József Stilla [!] ugyanis feleslegesnek tartja a nagy betűt. Azt mondja, nincs reá szükség. Véleménye szerint a nagy betű nem szolgál semmiféle praktikus célt, sőt feleslegesen von el figyelmünkből energiát. Mindezt egy érdekes és hosszú megokolással mondja el, melynek közlésére szűk ez a rovat." (A Magyar Hírlapot idézi ÖV 1:509.) Nem kétséges, a Magyar Hírlap e közleménye több szempontból is fontos. Jelzi, hogy a) Nincsen apám se anyám - József Attila tervei szerint - „nagy betűk" nélkül jelent volna meg (ami a megvalósulthoz képest egy merőben más tipográfiai és szövegvilágot adott volna); b) ez a megoldás nem egyszerű technikai kérdés volt a költő számára, mögötte tudatos elképzelés, valamiféle koncepció állott. A hosszan készülődő, végül csak 1929 februárjában megjelenő Nincsen apám, se anyám kötet azonban, mint ismeretes, már nem így jelent meg. A költő az uralkodó konvencióhoz igazodott, a textológus által regisztrált tíz kisbetűs vers pedig felolvadt a kritikai kiadás változatapparátusában, mint bármely, az úgynevezett fő szövegtől eltérő helyesírási, technikai stb. megoldás. Az egész „kisbetűs" kötet terve így, úgy tetszhet, József Attila egyik pillanatnyi, kóbor ötletének bizonyult, amelyet maga a költő gyakorlata „írt felül", fedett el. Nagy kérdés azonban: valóban kóbor ötletről volt-e szó? Hogy a költői gyakorlat átalakult, elhagyta a kisbetűs írásmódot, tudomásul veendő tény, nem mérlegelés tárgya. Ám az, hogy ezt a kisbetűs periódust belepje a feledés pora, már korántsem magától értetődő. Azonnal fölmerül ugyanis a gyanú, hogy itt nem pusztán írástechnikai kérdésről volt szó, pontosabban: az írástechnika fölszíne alatt valami mélyebb, lényegesebb húzódik meg. (Erről vallana a Magyar Hírlap által nem részletezett hosszabb „megokolás", ha rendelkezésünkre állna.) Márpedig, ha csakugyan így van, s nem valamiféle alkalmi helyesírási extravaganciát kell regisztrálnunk, akkor ez következményekkel jár. Mindenekelőtt: a költő kisbetűs periódusát nem engedhetjük beleveszni a megelőző s az azt követő, az uralkodó ortográfiái konvencióhoz igazodó gyakorlatba. Észre kell vennünk, hogy itt egy önálló, külön periódusról van szó. S ha e periódus létét elismerjük, szembe kell néznünk azzal is, mi adja e periódus lényegét. A válaszhoz azonban csak több lépcsőben, kerülőkkel juthatunk el. 2 Az első kérdés, amelyre választ kell keresnünk, hogy bármiféle értelmezésre vállalkozhassunk, kronológiai: mettől meddig tartott ez az önállónak állított periódus? A két dátum viszonylag pontosan megadható. Az első csupa kisbetűs József Attila-vers, amelyet ismerünk, franciául íródott, s 1927 áprilisában még Francia- országban jelent meg. Voltaképpen versfordításról van szó, s a kisbetűs közlés a közlő folyóirat, a L'Esprit Nouveau (a francia avantgárd félmarginális orgánuma) ortográfiái gyakorlatát elégíti ki. (A vers magyarul A bőr alatt halovány árnyék címmel ismert, a kritikai kiadás a francia változatot is közli.) Valószínű, hogy e választásban csupán a francia irodalmi közegben is megjelenni akaró költő érthető „opportunizmusa", a folyóirat elveihez való igazodása mutatkozik meg. 4
