Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 2. szám - MAI MAGYAROK – MAI MAGYAROKRÓL - Janó Ákos: „Nagy Szeder István... kinél jobban senki se szereti városát”
Janó Ákos „Nagy Szeder István... kinél jobban senki se szereti városát" (Zelei Miklós: A halasi norma) A címben foglalt idézet Vordk Józseftől származik, aki a halasi csipkéről írott közös munkánkat e szavakkal ajánlotta a város szülöttének, az akkor még kiközösített, s otthonában is csak megtűrt Nagy Szeder Istvánnak. Magam akkor már nem éltem Halason, de mindig örültem annak, hogy a nyílt, szókimondó és mindenkivel szemben végletesen egyértelmű, őszinte szavú, s mindenkor igazmondó ember barátságát élvezhettem. E tulajdonságai mellett érezhető volt a másokkal szemben megnyilvánuló kritikus életszemlélete, értékítélete, ami másokhoz való viszonyát meghatározta és amivel közeledésüket fenntartásokkal fogadta. Sokan e miatt ridegnek, nehezen megközelíthetőnek tartották, de akinek a jó szándékáról, önzetlenségéről, a köz iránt felelősséget vállaló, következetes magatartásáról meggyőződött, annak mindenkor kész segítője és társa volt. A másokkal szembeni bizalmatlanságát, a közügyekben s magánéletében ért bántalmak, csalódások okozták, s ezek egész életét végigkísérték. Ezt a csalódásokkal, érdemtelen meghurcoltatásokkal teljes, de városához, s annak népéhez mindig hű, a maga igazában és meggyőződésében állhatatos, tántoríthatatlan ember életútját kíséri nyomon Zelei Miklós A halasi norma című könyvében, amely már Nagy Szeder István halála után jelent meg a GM és Társai kiadásában. Ez a könyv igazolása az ő nemes törekvéseinek, bizonysága igaz eszméinek. A címben megfogalmazott emberi magatartási forma és a könyvben megformálódott erkölcsi és közéleti szerepvállalás a mai ember számára példa, a szülőföld népe számára iránymutató, s egyben - mint a szerző írja - etikai és politikai üzenet lehet attól az embertől, akinek „volt bátorsága, hogy saját törvényei szerint éljen". Családjának tagjai generációkon át közismert, hasznos polgárai voltak a társadalomnak. Apja építőmesteri tevékenysége mellett megszállottan kutatta a város történetét, minden szabad idejét a helyi levéltárban töltötte. Különösen foglalkoztatták a lakosság eredetkérdései, a kiskun ősök politikai, társadalmi berendezkedése, közigazgatási viszonyai és gazdálkodási formái a Duna-Tisza közének vízjárta nádas, homokbuckás vidékén, valamint a török hódoltság utáni betelepülésekkel történt változások és az új társadalom kialakulásának folyamata. Kutatásainak eredményeit népszerű kiadványok sorozatában tette közzé. Ezek a kiadványok a legújabb helytörténeti irodalomnak is alapul szolgáltak. A város története iránti érdeklődését fia örökölte. Az ő pályája azonban eleve magasabb szinten indult. 1907. március 8-án született. A Műszaki Egyetemen nyert építészmérnöki diplomát, de kezdetben is inkább a nagy kiterjedésű (112.000 kát. hold) halasi határ birtokviszonyai, az egész területet behálózó tanyarendszer, s annak szétszórtan élő, megélhetési gondokkal küzdő föld nélküli, valamint „ősi" kiváltságait féltve őrző öntudatos, magabiztos birtokos lakossága érdekelte, akik személyes és csoportérdekeit a hatóságok és más hivatali szervek előtt mindig szívesen vállalta. A halasi gazdatársadalom és a tanyai nép iránti elkötelezettsége így korán a közügyek és a helyi politikai élet közelébe sodorta. Ezáltal lett Nagy Szeder István története egyben népi közösségének története, maga pedig hőse ennek a közösségnek - írja a szerző. 1945. március közepén megbízást kapott a helyi földosztó iroda megalakítására és a földosztások lebonyolítására. Ebben a munkában elkerülhetetlenek voltak a lehetőségeket a maguk javára kihasználni igyekvő helyi hatalmasságok és az erkölcsileg mindenek felett álló, törvénytisztelő végrehajtó közötti összeütközések, amelyek végül 101
