Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 2. szám - MAI MAGYAROK – MAI MAGYAROKRÓL - Bende József: „Valami idegen”
Az egyéni kétnyelvűség (esetleg többnyelvűség) a leggyakrabban írói egy- nyelvűséggel jár együtt (jó példa erre Paul Celan vagy Elias Canetti), csak ritkán fordul át írói kétnyelvűségbe. Kialakulásában - az idegen nyelv tökéletes elsajátításán túl - sajátos (pszichológiai, alkotáslélektani stb.) tényezők is meghatározó szerepet játszanak. A nyugati emigrációban élő magyar írók esetében kialakuló írói kétnyelvűségről beszélve emeljük ki a valószínűleg leginkább meghatározó tényezőt, az anyanyelvi közegtől való elszakítottságból eredő nyelvi elbizonytalanodás, egyféle „nyelvi neurózis" élményét. Néhány író esetében ez akár végleges elnémuláshoz is vezethetett. Viszont másoknál a megkérdőjelezés, a szavakkal szembeni bizalmatlanság kedvező írói szituációnak bizonyult, mintegy kiindulópontot jelentett sajátos írásmódjuk kialakításához. Siklós István például a természetes nyelvi közegből való kiszakadást a költői kísérletezés egyik előfeltételének tartotta. Beckettről írva éppen azt hangsúlyozta, hogy az ír származású szerzőnél az „önkéntes száműzöttség nemcsak társadalmon kívüliséget jelentett - a teljes emberi szabadságot, hogy nem tenyereit rá a közösség kötelező konvencióival -, hanem azt is, hogy sikerült megszabadulnia az anyanyelv asszociációitól, az anyanyelv vaslogikájától", s így számára a franciául történő írás a kifejezésért folytatott folyamatos küzdelemként fogalmazódott meg.6 Ugyanakkor a nyelvi elbizonytalanodás, a „nyelvi neurózis" élménye nyilván nem feltétlenül vezet idegen nyelven történő írással való próbálkozáshoz. Gondoljunk például az ötvenhatos nemzedék költőire, akiknek többsége szépirodalmi munkásságában következetesen egynyelvű maradt, jóllehet verseikben nagyon is jól felismerhető ez az élménytípus (erőteljes nyelvközpontúság, kísérletezés, nyelvi konvenciók hiánya stb.).7 De az idegen nyelvi környezetben élő írók szinte menthetetlenül választás elé kerülnek: továbbra is magyarul írnak, vagy kényszerítő helyzetben „lelki egyensúlyuk és emberi méltóságuk érdekében" megkísérlik idegen nyelven is megfogalmazni mondanivalójukat, „a fogyó emlékek, az elbizonytalanodó nyelv helyébe új, vérbő valóságot találni, ha lehet."8 A magyar-francia kétnyelvű írók, akik szépirodalmat magyarul és franciául egyaránt írnak (vagy saját írásaikat fordítják), önkéntelenül vagy éppen nagyon is tudatosan mintegy közvetítő szerepet játszanak a két kultúra között. Szellemi hátországuk a magyar irodalom, ugyanakkor erős szálakkal kötődnek a befogadó ország irodalmához is. Kettős kötődésüket, amely lehet kényszer, fájdalmas megosztottság vagy kiegyensúlyozott pluralizmus, magában az irodalmi műben juttatják kifejezésre. Az idegen nyelven történő írás jellegében szoros rokonságot mutat a fordítással. A fordítói tevékenység sokszor mintegy előkészíti az önfordítást, illetve a tulajdonképpeni kétnyelvűség kialakulását. Nem véletlen, hogy a franciául (is) író magyar anyanyelvű szerzők gyakran jelentős fordítói tevékenységet folytatnak. Tardos Tibor például Szabó Magda, Lengyel József regényeit és Örkény egyperceseit fordította (adaptálta) franciára nagy sikerrel. Még érdekesebb Lorand Gáspár esete: az Ahogy Lehet szerkesztőjeként a negyvenes évek végén elsősorban Jacques Prévert verseiből fordított magyarra, majd már franciául író költőként magyar szerzőket franciára (így például Pilinszky csaknem teljes életművét), emellett fordított franciára Rilkét, Széfériszt, D. H. Lawrence-t, a hetvenes években pedig francia-arab kétnyelvű lapot is szerkesztett Tuniszban. A fordítás gyakorlata mellett a legtöbb idegenben élő magyar író szembetalálja magát az önfordítás problematikájával. Az önfordítás kialakulásának első stádiumát általában az író anyanyelvén megírt művének mások által franciára történő fordításának ellenőrzése, vagy éppen a fordításban való aktív közreműködés jelenti. így például a svájci Major-Zala Lajos jó néhány verseskötete Georges Komheisen fordításában jelent meg a párizsi Saint-Germain-des-Prés kiadónál a „traduction revue par l'auteur” megjegyzéssel. Ilyen esetben a szerző segítségével készült, általa jóváhagyott fordításokkal állunk szem67
