Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 2. szám - MAI MAGYAROK – MAI MAGYAROKRÓL - Bombitz Attila: Történet, pontosan
Márton a történelemről szóló reflexióival, reflexióiban teremti meg regényeinek (Jacob Wunschwitz igaz története, Árnyas főutca, Testvériség) cselekményrendszerét. Szilágyival szemben nála nyitott történelemről van szó, melynek krónikása, elbeszélője ennek az állandó irritációnak van kitéve. Márton elbeszélője azonban nem részese a történéseknek, éppen a tudósi hajlam ironikus helyzetbe hozása könyveinek esszenciája. Ráadásul ennek a bizonyos közöst teremtő többes szám első személynek a rendkívül ironikus, az elbeszélő historiográfiai jártasságát megkérdőjelező és az olvasó megtévesztését, szándékos vagy szándéktalan megtévesztését szolgáló eljárás mestere. Csakhogy nála nem elbeszélő-olvasó közös szemébe fújódik a történelmi por, s nem is a por az, ami történelmi, hanem a látvány, a történelem látványának megfoganását akadályozza a porvihar. Darvasi történelme csupán annyiban nyitott, amennyiben figurái rendelkeznek az időutazás képességével. Ennyiben is őrzi A könnymutatványosok legendája a premodern, archaikus történetmondás nyomelemeit. Ebből következik a regény kettőssége, eldöntetlen- sége: egyszerre archaikus mese és mediatizált vízió, nagy narratíva és történettöredék, mely varázstalanított hősökkel és hősieden varázslatokkal egyaránt rendelkezik, miközben az egész regény színes panorámakép, alul- és felülnézeti perspektívaváltásokkal. Talán nem túlzás azt állítani, hogy Darvasi könyveinek sora, sorozata - minden poétikai erejük, újdonságuk, rendkívül érzékeny fixírozásuk mellett és esetleges stílusgyakorlatuk, monoton hangulatkeltésük, végtelen enigmatikusságuk ellenében - A könnymutatványosok legendájában kulminál. S ha Magyarországon el is tűnnek hamar a könyvek az érdektelenség otrombasága folytán, mert valljuk be, a kritika hiába nevezi ki az új paradigmát, a könyvek a raktárakban maradnak, nincs az irodalomnak köztes olvasója, azért más nyelvterületen ugyanaz a könyv hosszan tartó történetre is berendezkedhet. A 2004- es Berlin-Brücke-díj a regényért önmagáért beszél. Fontos tény, hogy a magyar irodalom német nyelvterületi sikersorozata Darvasi regényének elismerésével tovább folytatódik, de a közismert és klasszikussá vált nevek után az egykori fiatal magyar irodalom szerzője kerül reflektorfénybe. Az sem utolsó, hogy a regényt a mai német irodalom doyenje, a könyveivel minduntalan hangulatot keltő, de életművéért az irodalmi Nobel-díjat bezsebelő Günter Grass laudálta. Ki gondolná, hogy e puszta reprezentatívnak számító gesztuson túl, Darvasinak és Grassnak más köze is lehet egymáshoz. Valószínűleg nem Valastyán Tamásnak köszönhetjük Grass választását. Viszont Valastyán tanulmánya mutatja meg kitűnően, olvasható a Forrás regényszámában, egymástól távoli prózapoétikák mennyire közel állnak egymáshoz. A bádogdob és A könnymutatványosok legendája ritmikai, retorikai összehasonlításáról szól az a dolgozat, melyből idézek: „Grass úgy mesél, ahogy a dob pereg, Darvasi pedig úgy ír, ahogy a könny hull. Mindkét prózát ez az eleven ritmus élteti." Grobiánizmus és animalitás, a barokk legjobb hagyománya szerint - mindez Darvasi László és Günter Grass háza tájáról. A berlini díjnak egy jó magyar vonzata van: A könnymutatványosok legendája 2004-ben újra megtalálható a könyvesboltok polcain az eredeti, 1999-es dátumozással. Öt évvel később elérkezett annak az ideje, hogy végre elolvassunk (vagy újraolvassunk) egy nagy magyar regényt. Mégis, mintha - s különösen a regény megjelenésével, a megjelenés óta - határhelyzetbe sodródott volna elbeszélőnk. A könnymutatványosok legendája mint mű és vállalkozás mérce továbbra is Darvasi elbeszélő művészetében. Ugyanakkor a határhelyzetet a regény teremti meg, akarva-akaratlanul, a regény mint olyan hívsága folytán. Hiszen e mű és vállalkozás mércéje az, amely az életműben vissza- és előrefelé is olvasva, haladva, ide-oda csapongva hivatkozási ponttá válik. Vagy legalábbis válhatna. A regényt követő könyvek mintha megtorpanásból születnének, s bár némileg átrendeződik a szerzői 50
