Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 12. szám - Kerényi Ferenc: A szülőföld históriája

A Kecskemét-történethez a pesti egyetemi könyvtárban folyamatosan gyűjtögethette az anyagot, amelynek már megfogalmazásához is hozzákezdett az 1810-es évek második felében, tehát még jóval hazapályázása előtt. Az általa újnak nevezett könyvek (165.) 1815-ben és 1817-ben jelentek meg, és 1818. július 20-i engedélykérése a városi levéltár kutatására önmagában is világosan beszél a munka előrehaladásáról és akkori állapotáról: „Több esztendők ólta fáradhatatlankodok, hogy városunknak Történeteit egybe szedvén közre bocsájthassam: most már azon a ponton vagyok, mellyben a Nemes Tanácsot is a Városi Archívum eránt megkeresnem kelletik." (Idézve: 165.) A végül 1834-ben megjelent Szabados Kecskemét Alsó Magyar Ország első' Mező Várossá' történetei valóban elmélyült kutatómunkát mutat: „223 lábjegyzetében és 40 szövegközti hivatkozásában Katona József közel másfélszáz szerző művét említi." (167.) Ehhez képest A’ kecskeméti pusztákról című Pusztaszer-tanulmány, amely a Tudományos Gyűjtemény című folyóiratban, 1823-ban és a következő évben, egy bécsi helytörténeti folyóiratban németül is megjelent, klasszikus értelemben vett mutatványnak tekinthető.

Noha Katona alaptételét (a jazig Partiscum = Kecskemét) a tudomány nem igazolta, történeti műveit mégis úgy értékelhetjük, mint a romantikus magyar történetírás kezdeteit. Romantikus, de nem délibábos: a város históriájához fűzött 126. jegyzetében a hun Balamber (= Bal ember) kapcsán indulatosan fakadt ki a mindenütt magyarokat látó szemlélet ellen: ,,A' gyomrát háborítja fel az embernek az a' vég nélkül való magyar- sógorositás, mellyel feszelgenek (...) tudóssaink." (52.)

(Közbevetve: az ilyen „tudósokból", sumerológusokból és társaikból nekünk is kijut...)

A gondos anyaggyűjtést végzett, forrásait szembesítő-ütköztető Katonát ez képesítette és jogosította fel arra, hogy konkrét kérdésekben kora olyan tekintélyeivel is vitatkozzon, mint Dugonics András, Pálóczi Horváth Ádám vagy Horvát István. Gyermekkorából hozott indítékait viszont felerősítette benne Virág Benedek Magyar Századok című kétkötetes munkája (Buda, 1816). Előszavában idézte, és Virágot abban is elődjének tekinthette, hogy ezúttal szintén író írt történelmet. Katona József összetéveszthetetlen, érzelmek színezte, sőt szenvedélyek fűtötte stílusa itt is pompás nyelvi telitalálatokat eredményezett. A XVIII. századi feldolgozásokban is bizonytalan határúnak megmaradt Szkítia például az ő tollán „az a' szörnyű nagy csemetés kert, mellyből Európának minden Lakossai (keveset kivéve) jöttének." (24.)

(Megint közbevetés: egy kecskeméti születésű régész ismerősöm mondta a minap, hogy ami Nyugat-Európa régészeinek a kelta nép, az keleten Szkítia - mindmáig.)

Abban viszont kora magyar íróihoz igazodott (Csokonai Vitéz Mihály Árpádiász-töredékétől Vörösmarty Mihály Zalán futásáig), hogy az állandó hadakozások, a népvándorlás koráról írva sem csupán a táj gyakran változó, harcos urai érdekelték, de legalább ennyire az itt élt, létezett népek életvitele, hitélete, gondolkodásmódja

Katona József történelemszemléletét erős helyi és egyéni vonások színezték. Az említett mezővárosi öntudat ezúttal is fellelhető. Kronológiájában rögzítette - Blahó Vince, a ferences rendtartomány krónikása nyomán - a magyar irodalom egyik vándortémáját, a végleges megfogalmazását majd Mikszáth Kálmántól elnyerő „beszélő köntös" történetét (19-20.). Felekezeti elfogultságtól mentes városban született, nőtt fel és élt: jegyzetei között egyformán megtalálhatók a ferences plébánosok és gvárdiánok, a piarista rendház-igazgatók, a református lelkipásztorok és az evangélikus prédikátorok nevei és működési adatai (145-150.) - a város története bármelyikük nélkül elképzelhetetlen lett volna számára.

Szemléletét ugyanakkor erős kurucos-függetlenségi hagyományok is jellemezték. A várostörténet ajánlásában első helyen Magyarország szerepelt: „Néked / édes magyar / HAZÁM! / Anyám, / Bálványom, / Mindenem, / mellyhez szeretetem az őrüléssel határos." (18.) A hun-magyar közös előtörténet híveként szállt szembe az egyik legtekintélyesebb, majdnem kortárs német történésszel, August Ludwig Schlözer Göttingában megjelent világtörténelmével (1787), amely Attilát - a kor európai felfogásának megfele96