Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 12. szám - Rigó Róbert: Társadalmi változások Kecskeméten a népszámlálási adatok alapján (1930–2001)
emelkedett a vizsgált időszakban, egyedül 1970-ben figyelhetünk meg némi visszaesést az egyéb szektorban dolgozók között. Az egyéb ágazatokban mindvégig jóval többen dolgoztak Kecskeméten, mint országosan. A különbség 3,6 és 7,2 százalékpont között volt. 1970- ben 31,9% volt az egyéb ágazatban dolgozók aránya, ekkor volt a legnagyobb a különbség, majd 1990-re egyre inkább mérséklődött, az országos arány ekkor 46,8% volt. A Kecskemét társadalmi tagozódására vonatkozó statisztikai adatokkal a jelenlegi állapotukban nem sokat lehet kezdeni, mert ezek a hivatalos szocialista ideológiának megfelelően csak a két osztály (munkásosztály és szövetkezeti parasztság) és egy réteg (az értelmiség) társadalmi csoportokra készültek el. Ennél a felosztásnál természetesen a társadalomszerkezet és a társadalom rétegződése lényegesen összetettebb és bonyolultabb volt. Ezt támasztja alá a következő megállapítás is: „1980-ban a Kecskeméten élő családok döntő hányada (59%-a) a munkásokhoz tartozott, a szövetkezeti parasztsághoz a családok nem egészen egytizede, míg a nem fizikai (szellemi) foglalkozásúakhoz a családok 25%-a. A kisárutermelő, kiskereskedő családok részaránya csak néhány százalék volt."51 Ennél a város foglalkozásszerkezete is árnyaltabb képet ad. A rendszerváltás utáni időszakra vonatkozóan megfigyelhető, hogy jelentős mértékben csökkent a mezőgazdaságban és iparban dolgozók aránya, míg nagymértékben nőtt az egyéb szolgáltató ágazatban (15,9%-kal) és a kereskedelemben foglalkoztatottak aránya. Összegzés A statisztikai adatok alapján Kecskemét egy óriási határral rendelkező, viszonylag elmaradott mezővárosnak tűnhet a két világháború között. Ugyanakkor, ha alaposabban megnézzük az adatokat, egyértelműen kirajzolódik, hogy a belterülete polgárosodott, és az óriási külterület miatt tűnik ilyennek a kép. Megfigyelhető az is, hogy a belterület és a külterület között nagyon sokszínű és gazdaságilag előnyös kapcsolat alakult ki. Erdei Ferenc az általa legsajátosabb magyar várostípusnak tartott mezőváros ideáltípusának tartott három város: Cegléd, Nagykőrös és Kecskemét közül ez utóbbit tartotta a legjelentősebbnek. E mezővárosok jellemzői szerinte: „a teljesen polgárosult városmag, faluszerű külvárosok, tanyarendszer, intenzív mezőgazdasági kultúra, és öntudatosan polgárosodó földművelő parasztság."52 A második világháború után a város külterületeit elcsatolták, a mezőgazdasági termelés lehanyatlott. 1950-től Kecskemét megyeszékhely lett, és a legfontosabb feladattá az ipartelepítés vált, hogy az itt élők munkához juthassanak. Az ipartelepítés, mivel a városnak e területen alig voltak hagyományai, az élelmiszeripar pedig nem volt fontos ebben a korszakban, véletlenszerűen történt, alacsony technikai színvonalú, képzetlen munkaerőt igénylő iparágakat telepítettek53. A gazdasági változásoknak megfelelően a város társadalma is teljesen átalakult. A gazdasági ágak súlyának eltolódása miatt a munkaerő is átstrukturálódott. A mezőgazdaság domináns szerepét az ipar és a szolgáltatás vette át. A rendszerváltást követően a szolgáltatások szerepe tovább nőtt, ahol elsősorban magasabb végzettségű munkaerőre van szükség. 51 Kiss É.: 74. o. 52 Erdei E: 70-71. o. 53 Király L. Gy. 86
