Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 12. szám - Orosz László: A vallás Katona József műveiben
Orosz László A vallás Katona József műveiben A18. században az európai tudósok, filozófusok, írók jelentős része elszakadt a hagyományos vallástól. Elmélyült az ellentét az egyházak tanítása meg a tudomány eredményei között. Jobban megismerve távoli földrészek népeit, fölmerült a kérdés: kárhozat várja-e azokat, akik nem ismerték meg Krisztus tanítását. Tudomásul kellett venniük, hogy a kereszténységen kívül rekedt vagy azt elutasító népeknek is van vallásuk: a maguk módján ők is egy túlvilági lényhez igyekeznek közeledni. Létrehozta és erősítette ez azt a meggyőződést, hogy Istenhez nem egyetlen út vezet. Elősegítette ez a toleranciát nemcsak a kereszténységet megosztó felekezetek között, hanem azok iránt is, akik másként keresik az Istent. Hozzájárult a valláshoz való viszony megváltozásához - éspedig nemcsak értelmiségi körökben - a szinte a lázadásig menő elégedetlenség azzal, hogy az egyház sok helyütt a világi hatalom, az elnyomó rendszer legfőbb támasza. Vezethetett mindez a hittől való elszakadásra, a vallással szemben való közömbösségre vagy épp az ellene fordulásra is, de vezethetett a felekezeti keretekben el ne férő, dogmákat és szertartásokat nem igénylő vagy elutasító hithez is. Nagy hatású megfogalmazása volt ez utóbbinak A savoyai vikárius hitvallása Rousseau Émile című művében. Katona hagyományos hitű és hitét egyházi előírások szerint gyakorló katolikus családban született. Piarista iskoláiban azonban megérinthette az új, főként a természettudományok eredményeit elfogadó vallásosság. Az egyházias történelemszemlélettel való szakítással is találkozhatott: szegedi történelemtanára, Salamon József Vazul helytelenítette a középkori egyházban a külsőséges kultusz terjedését, elismerte Wyclif és Húsz kezdeti törekvésének jogosságát, sőt azt is, hogy a reformáció szellemi téren nagy fejlődést indított el.1 Katona korai drámáiban (fordítások, átdolgozások) a hagyományos vallásosság megnyilatkozásaival találkozhatunk. A Mombelli grófok főszereplője például térdre borulva kéri Istent, hogy szabadítsa meg elrabolt gyermekeit, s meghallgatást talál.2 A Monostori Veronkóban a könnyelműségből vétkező, feleségét megcsaló Szellőrinci Lóránt így fohászkodik: „Ó Ura a történetnek, tedd jövendővé az elmúlt időket, hogy ismét mint ártatlan ifjú úgy csókolhassam születésemnek szent földjét." Meghallgatásra talál ez az ima is. A jóságos idős gvárdián ebben a drámában mintegy az isteni irgalom közvetítője, aki nemcsak a bűnét megbánó megtévedt ifjúban, hanem a halála óráján is átkozódó vad Alpári Farkasban is meglátja a jóságnak a magvát.3 A Luca székében a valláshoz társuló népi hiedelem hamissága bebizonyosodik ugyan, mégis eszközül szolgál ez az igazság kiderítésére, a gaztett leleplezésére. Az isteni jóság, kegyelem föltétien érvényesülésével, az egyház tanításainak kétségen kívüli hitelességével, társadalmi szerepének igazságosságával szemben történelmi tanulmányai támasztottak kétséget Katonában. Bíró Ferenc tudatosította, hogy a drá66
