Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 12. szám - Urbanik Tímea: Mitológia és néphagyomány

- akár e tétel bizonyítéka is lehetne a Mészöly-novella, bár a Szárnyas lovakban az utóbbi kettő közti párhuzam kap nagyobb hangsúlyt.

Az eredetnél, az ősinél maradva fontos megemlíteni a görög mitológiában szereplő félig ember, félig ló alakokat, a kentaurokat, akik Dionüszosz kísérői voltak, s az emberállat egységének sajátos megjelenési formáját képviselik. A dionüszoszi Lénaia-ünnep neve a ,présház', ,szőlősajtoló', ,kád' jelentésű szóval függ össze. A kád az elbeszélés epicentruma: bölcső, koporsó, ágy egyszerre. Mélyében az egyesült szeretőkkel élet, halál, szerelem színhelye. Dionüszosznak, aki a föld termőerejének istene, a phallosz volt a jelképe. Tisztelik Lüaiosz (,feloldó') melléknéven, mert megszabadít a hétköznapi gondoktól, feloldja az embereket béklyóban tartó kötöttségeket, így utat nyit egy tisztább, ősibb lét felé. A novella címében szereplő szárnyas lovak, a Rákhel által is hangsúlyozott mitológiai jelentést erősítik. A napisten, Héliosz szárnyas lovakkal húzott szekérrel jelenik meg minden hajnalban. A szárnyas ló a Pegazus alakját is felidézheti. A szimbolika a paripa erejét és élénkségét a szárnyalásával, a nehézkedési erőtől való függetlenségével ötvözi, ezáltal válik a földi akadályokon túlemelkedő költészet jelképévé. A szárnyas ló a Medúza Gorgó és Poszeidón szülötte.17 Amikor Perszeusz lefejezte a Medúzát, a nyakából szökkent elő. Nevét onnan kapta, hogy Okeánosz forrásainál jött világra (pégé - ,forrás'). Pegazus a Helikonon, a Múzsák-hegyén egyetlen rúgással fakasztotta a Hippokréné-for- rást, az ihlet forrását. A Pegazust Bellerophontész szelídítette meg Athéné segítségével, és a hátán ülve győzte le Kimérát, majd elbizakodottságában fel akart szállni az égig, de Zeusz egy bögölyt küldött a lóra, amitől az megveszett, ő pedig lezuhant. Büntetésül élete végéig sántán és vakon kellett kóborolnia az Aléion völgyében („a bolyongás völgye"). Bellerophontész Sziszüphosz unokája volt.

Teleszkai jósolt jövője rokon az ő büntetésükkel. A narrátor egyik jövőre irányuló megjegyzése Sziszüphosz folyamatos vezeklését idézi fel: „Reggel kimegy a kúthoz, és este is meghúzza a vizet." (16.) A görög mitológia másik nagy bűnhődője, Prométheusz is megjelenik a szövegben, Teleszkai jelenét szimbolizálva, a főhős megnyilatkozásában: „Van neked fogalmad mik jutnak az ember eszébe ilyenkor? Régi dolgok... Kiszedik a májadat, te meg nézed, ahogy belevágja valami madár a csőrét..." (12.) A tudástól való szenvedés Prométheusz büntetésével rokon, akinek a mitológia szerint az ember sokféle tudást köszönhet. A három mitológiai hős párhuzama nemcsak a bűnhődés közösségében áll. Mindhármuk büntetésének helye térbelien kötött. Bellerophontész - aki az égbe vágyott - a bolyongás völgyébe kerül. Az ő negatívja Prométheusz - aki a földi ember segítője volt -, hegy tetején bűnhődik, Sziszüphosz pedig a hegy s a völgy között görgeti kövét. Teleszkai és a tanú heroikusán négy emberre való földmunkát végez, a beomlott szurdikban ásnak árkot, hasítékot, repedést hoznak létre. Isteni és emberi erők, szakrális és hétköznapi energiák játszanak itt egymásba és oldódnak fel különbségeik.

Mészöly az általa nagyra tartott dél-amerikai irodalom új hitelességét és jelentőségét a következőben határozza meg: „Párája, vize is van a nyersanyaguknak, másrészt értenek hozzá, hogy a tényekből, történésekből felszabaduljon a mitológia: vagyis a lélegző elementaritás."18 A Szárnyas lovak keletkezésének motivációjaként Mészöly egy Pályi András által felidézett beszélgetésben Márquez Száz év magányát jelölte meg.19 A párhu17 Poszeidónt gyakran ló alakjában képzelték el. Egy ősi monda szerint az isten csődör képében egyesült Démétérrel, aki az Areion nevű lovat szülte neki.

18 Mészöly Miklós: Esély és handicap az irodalomban - közép-európai szemmel. In: Uő.: Otthon és világ. 267.

19 Pályi András: Képzelet és kánon. Élet és Irodalom, 2001/3. január 19.

37