Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 12. szám - Urbanik Tímea: Mitológia és néphagyomány

elbeszélő által feltételezett jövő a következő képben realizálódik: „Reggel kimegy a kúthoz, és este is meghúzza a vizet." (16.)

A két másik alapelem is megjelenik a lovakkal kapcsolatban. A szárnyas ló lételemeként szerepel a levegő, amit az elbeszélésben a szárnyas rovarok, legyek népesítenek be. A levegő egyik változataként a pincelég a halál okaként szerepel. A pincelég fojtja meg a szeretőket, ez lényegében egy halálba alvás („álom mérgezése"). A bor forrása szén- monoxidot termel, ami annyiban különbözik a levegőben egyébként jelenlévő széndioxidtól, hogy molekulája nem két, hanem egy oxigént tartalmaz, a levegőnél nehezebb, ez altatja halálba, egységbe a szeretőket. Negyedik alapelemként a tűz is megjelenik a folyóhoz vezető út egyik stációjaként, a lovak szőrén tükröződő fényként.

A ló ősképe által meghatározott seregszemlét folytatva: a cselekmény é/szaka, és hold- fényben történik. A feleség, Rákhel neve, a négy ősanya egyikére utal. A szexualitást a szülők lovainak szokatlan időben történő párzása, Teleszkai emlékezései és a halottak teszik a történet részévé. A halál eseményként is megjelenik és szimbólumként is felidéződik a varjú és a rovarraj apokaliptikus látványában. Az álom az elbeszélés metaforikus szintre emelésének az eszköze: „...de lehet, hogy az egész csak egy álom mérgezése..." (7.) Az eddig felsorolt jelképeknek van, lehet mágikus tartalma, de főként a népszokásokra való utalások hordoznak ilyen jelentést, „....az igazság éjszaka vetkőzik le, az ágyfejére meg odateszi a szimbólumokat, mint valami mécsest." - írja Mészöly a Merre a csillag jár? víziójában.7 Párhuzamba állítva e részletet a mottóval, a mitológia is betöltheti részlegesen ezt a szerepet.

Az ősi jelentéskörét az állat-ember párhuzamok jelenléte is hangsúlyozza. Az elbeszélés centrumában lévő három szereplő (Rákhel, Töttös Estván, Teleszkai) néha ösz- szetéveszthető, illetve összetévesztődik a lovakkal. Teleszkai kérdése: „Te hiszed, hogy lehetne szárnyuk?" (16.), éppúgy érthető a lovakra, mint a szeretőkre. Teleszkait a legyek többször összetévesztik a lovakkal. „Csodálkozott, hogy a két állatot alig bántják a bogarak; inkább csak körülöttünk felhőztek." (16.) „A legyek úgy ellepték, mintha tényleg egy lóval tévesztenék össze." (12.) Teleszkainak a szeretők látványára adott első reakciója „erős állathanghorkantás jött ki a torkán" (9.), valamint későbbi meztelensége is valamiféle alapállapothoz való visszatérést jelöl. Az állat-ember párhuzamot érzékletesen jeleníti meg Mészöly más szövegeiben is: „Az elbűvölő mutatvány olyan tökéletesen sikerül, hogy az elragadtatott közönség a legkisebb nehézség nélkül ismerhet magára a kancában. Nem is csoda, hiszen ha Krisztus leszállt az emberek közé, feltehetően nekünk is le kell szállmmk az állatokhoz, még ha úgy tűnne is, hogy elnézően ők szállnak le hozzánk."8

A főszereplő cselekvései a népszokások egyes eseményeit idézik fel. Ilyen a jászol és koszorúalkotás („Ez most jászol meg koszorú is..."/16./), az esküvőre történő utalás lehet a víznek való megmutatás (mint Nagy László versében, a Menyegzőben), s az oltár elé boríttatás. A kalendáriumi rítus elemeiből két virágvasárnaphoz fűződő néphagyomány kap hangsúlyos szerepet. „De azért változatlanul olyanok voltak, mint két virágvasárnapi kice-bábu..." (21.) mondja az elbeszélő. A kice többnyire menyecskének vagy menyasz- szonynak öltöztetett szalmabáb. Énekszóval vitték végig a falun, majd a falu végén vízbe vetették vagy elégették. „Kubikolás közben néha dúdolt is..." (11.) „Még erősebb iramot diktált, és egyre többet énekelt." (14.) A kiszehajtás célja, hogy a lányok férjhez menjenek, továbbá hogy a bábuval együtt kivigyék a faluból a betegséget. Téltemető funkciója is lehet, halálkihordó szokásnak is nevezik. A bábu vízbe lökésének eredeti értelmét

7 Mészöly Miklós: Merre a csillag jár? In: Uő.: Volt egyszer egy Közép-Európa. Magvető, 1989. 569.

8 Mészöly Miklós: Legyek, legyek - avagy az elmondhatóság határa. In: Uő.: Volt egyszer egy Közép-Európa. 617.

35