Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 12. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal
később egész osztagok tévesztenek irányt az úttalan sztyeppéken. Hiszen ekkor még nincs térkép, iránytű, látcső, útjelző. Alighanem nyelvet kell fogniuk az útjukba akadó törzsek tagjai közül, kérdezősködniük kell, útikalauzt kell fogadniuk, talán a jósokat is kifaggatják. Mindenesetre nehézkesen, nagy erőfeszítéssel, néha a perzsáknál bevett szokás szerint bottal ösztökélve a lemaradókat, kínkeservesen halad előre a hatalmas sereg. Egyedül Kürosz az, akinek a gyötrelmes út során minden kényelem megadatik. A nagy király mindig úgy indult hadba, hogy már otthon ellátták gondosan elkészített élelemmel és vágómarhával, vizet pedig a Szusza mellett elfolyó Khoaszpészból vittek neki, mert semmilyen más folyó vizéből nem ivott, csak ebből. Bárhova vonult, ezüstedényben nagyszámú, öszvérek vontatta négykerekű kocsin szállították utána a Khoaszpész felforralt vizét. Kíváncsivá tesz engem ez a víz. Az előre felforralt víz. Ezüstedényekben viszik (az ezüst hidegen tartja), mert hiszen sivatagon kell átkelni. A vizet, mint tudjuk, nagyszámú, öszvérek vontatta négykerekű kocsi szállítja. Vízzel teli kocsik és szomjúságtól összecsukló katonák. A katonák pusztulnak, a kocsik mennek tovább, nem állnak meg, a víz nem a katonáké; ez Kürosz felforralt vize, hiszen a király nem iszik mást, ha tehát elfogyna, Kürosz szomjan halna. Felvetődhet-e egyáltalán ilyen gondolat? Valami más is érdekel még engem. A menetben ugyanis de facto két király halad - a hatalmas és uralkodó Kürosz és a másik, a trónfosztott Kroiszosz, aki éppen csak megúszta a máglyahalált, amelyet Kürosz szánt neki. Milyen most a viszony kettejük között? Hérodotosz azt állítja, hogy szívélyes. Csakhogy ő maga nem vett részt a hadjáratban, még a világon sem volt ekkor. Vajon Kürosz és Kroiszosz ugyanazon a királyi kocsin ül-e, amelyen a kerék, a lőcs, a kocsirúd is biztosan aranyozott? Az aranyozás láttán vajon nem sóhajtozik-e titokban Kroiszosz? Beszélget-e egymással a két nagyúr? Tolmácsot kell alkalmazniuk, hiszen nem ismerik egymás nyelvét. Egyébként is miről beszélgetnének - napokon, heteken át vonulnak, előbb vagy utóbb kimerül minden téma. S ha ráadásul mindketten hallgatag, zárkózott, befelé forduló emberek? Kíváncsi vagyok, mi történik, ha Kürosz inni akar? - Hozzatok vizet! - kiáltja szolgáinak. A vízhordóknak különösen kipróbált, bizalmi embereknek kell lenniük, nehogy lopva iszogassanak az értékes innivalóból. Hozzák hát uruk parancsára az ezüstkorsót. És most Kürosz vajon egyedül iszik-e, vagy így szól: — Tessék, Kroiszosz, igyál te is! Hérodotosz minderről nem tesz említést, pedig fontos mozzanat - a sivatagban víz nélkül nem lehet életben maradni, az ember hamar szomjan hal. De az is lehet, hogy nem együtt utaznak - ekkor ez a kérdés föl sem vetődik. Lehet, hogy Kroiszosznak saját vizes tömlője van közönséges, nem feltétlenül a Khoaszpészből nyert vízzel? Ezekről a dolgokról semmit sem tudunk, mert Hérodotosznál akkor találkozunk újból Kroiszosszal, amikor a perzsa sereg a széles, nyugodt Amu-darja partjához ér. Kürosz, mivel nem sikerült elnyernie Tomürisz királynő kezét, háborút üzent az asszonynak. Először is pontonhidakat veretett a folyón, hogy átvezethesse 30
