Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - Irodalmunk szerelmese
ban érkezett volna, akkor bizony megkérem: engedje meg a legvégének a felhasználását, a forrás elhallgatásával, Morus tanulmányomban. Aranyos történet. S ártalmatlan. Sajnos, a tanulmány már Rómában van, valószínűleg a Katolikus Szemle karácsonyi száma közli, ha belefér. Hosszú. Most veszem észre, hogy még nem köszöntem meg a 17.-i levelet. Háromszor is elolvastam, hogy semmi se kerülje el a figyelmemet. Ritka érdekes beszámoló minden tekintetben. Megerősítette más- de nem ilyen jó - forrásokból szerzett tapasztalataimat, hogy beteg a nép lelke otthon. Nem örökre, azt nem mondom. Most az. Nyomasztó a hitelesen közölt beszélgetések hatása. Amit a BBC műsorok hallgatásáról és nem-hallgatásáról ír, szintén megerősíti a korábbi kedvezőtlen jelentéseket és Rentoul tapasztalatait, amelyeket júniusban szerzett Budapesten. De hát nemcsak az angolok makacsok, - makacsok az elangolosodott magyarok is. Tehát úgy teszünk, mintha nem lenne semmi baj, csinálunk mindent tovább odaadással, igyekezettel, minden erőnkből. Persze nemcsak a hallgatók „leszakadása" probléma, hanem az is, hogy - amint írja - túl gyenge a sugárzás. S ebben a kérdésben bizony már elmarasztalható a BBC /s a kormány is/: lemarad hangerőben a többi rádió mögött, a múlt dicsőségén rágódik. Akárcsak a magyarok! „Mi voltunk a legerősebb nemzet Középeurópában Mátyás alatt" - ez is igaz. De a háború is, Mátyás is elmúlt. Tamási Áronná félelmét én sem értem. De hát abba igazán nem lehet beleszólni, hogy ki mitől féljen, s mitől ne. Ám a cikket csak ő ítélte meg aggódva, Áronka közeli otthoni barátai más szemmel olvasták. Szeptember közepén jelenik meg az Uj Látóhatár emlékszáma Tamási Áronról; Szabó Zoltán is, én is hosszabb tanulmányt közlünk benne. S közöljük a sírt, mellette a sírásóval. Megpróbálok majd egy-két példányt bejuttatni, talán kézbesíti a posta. S magánúton is. Hálásan köszönöm Tompa Kálmán írását. Szép és plasztikus. írtam neki s megkértem: engedje át, ha lehet, közlésre a temetésre vonatkozó részt a második oldal közepétől a negyedik közepéig. S írja meg azt is, hogy hozzájárulás esetén névvel akarja-e vagy budapesti vagy erdélyi névtelen levélként. Még nem válaszolhatott. Megvannak-e a maga által vezetett könyvtárnak az Új Látóhatár, Magyar Műhely és Katolikus Szemle évfolyamai? S megvannak a külföldön megjelent könyveim? Októberben elkezdik a következőnek a szedését. /Hunok Nyugaton/. Visszamellékelem, igaz köszönettel, a Gond és Hitvallást. A borítékot és lev-lapot is, bár azokat nem kérte. Lehet, hogy azokat is csak megmutatásra szánta. Még egyszer szívből köszönöm a levelét, s a bizalmát. Igaz barátsággal kezét csókolja Cs. Szabó László P. S. Figyelmesen újraolvastam a Gond és Hitvallást. Cifra a nyelve, „sujtásos", de bátor és - Áron későbbi írásai sohasem cáfoltak rá. Hol s mikor követett el árulást? Szegény bolond vádaskodó- önvádaskodó - önsajnálkozó magyarok! 13. 9.1968 Kedves Susan,* Hálásan köszönöm szeptember másodiki levelét. Elkésve válaszolok, oka részben a rossz állapotom, amely éppen két hete tört ki, részben két szállóvendégem. Lányunokám keresztelőjére érkeztek, ők a keresztszülők. Nagy belül a fájdalom, sok körülöttem a rumli. Még egyszer szívből köszönöm, hogy elhozta a serleget. Jó szolgálatot tett s nagy örömet szerzett. Amint mondtam: évekig vártam rá. *Cs. Szabó László gépírásos levele 142
