Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - Borbándi Gyula: Pótolhatatlan nyugati magyar intézmény
Arday Géza „Angol az útlevelem, de magyar a büszkeségem" Tisztelgés a 100 éve született Cs. Szabó László előtt Ajánlom ezt a tanulmányt a hollandiai Mikes Kelemen Kör lelkes és örökifjú tagjainak, különös tekinetettel a nyolcvanadik születésnapját ünneplő Tóth Miklósnak - munkájuk iránti tiszteletem jeléül -, Csanády Ágnesnek és Farkas Flóriánnak Elöljáró szavak Idén lesz száz esztendeje annak, hogy Cs. Szabó László Budapesten meglátta a napvilágot. Negyvenhárom évesen hagyta el a hazáját, és pár éves olaszországi tartózkodás után Angliában telepedett le, ahol több mint három évtizedet élt és alkotott, s vallotta a címben idézett mondatot, ami az utókor számára mottóértékűvé vált. Ha csak a lexikonokban és a köztudatban lévő száraz életrajzi adatokat vesszük alapul, akkor nem sok derül ki Cs. Szabó László életútjáról, hiszen 1905- ben Budapesten született és 1984-ben, szintén Budapesten halt meg. Ebből a két információból nem tudhatjuk meg, hogy szellemi és lelki fejlődésének az első tizenkét éve Kolozsvárhoz kötődik. Valamint az is rejtély marad, hogy az emigrációban eltöltött harmincnyolc évéből harmincnégyet Angliában, Londonban élt. Az 1965-ben kiadott Magyar Irodalmi Lexikon III. kötete sem nyújt nagyobb segítséget, ahol a 119-120. oldalon pontatlanul közük nevét, születési helyét és idejét, sőt még az írói munkásságát is. Fontos volt számára Erdély, ahol gyerekkorát töltötte, de nem Kolozsváron született, mint ahogyan filológiailag pontatlan méltatói még halálát követően is állították róla, hanem Budapesten. Azonban a Magyar Irodalmi Lexikon szerint Rétságon és májusban látta meg a napvilágot, melyet később - keüő humorral - „palóc összeesküvésnek" nevezett. Egy írásában a lexikon tévedéseiről így írt, mely az Irodalmi Újságban 1965-ben jelent meg: „Tékozlóan jóságos hozzám a népi demokrácia. Másoknak csak Kossuth- vagy József Attila-díjat osztogat, nekem egy szülőfalut adományozott. Nógrádban vagyon, járási székhely, ezerhatszáz lakossal. Adott hozzá vadonatúj születési dátumot is. Úgy gondolták a melegszívűek, hogy jobban illik rám a rózsatermő május, mint a zimankós november. El a Skorpióval! Több szerencsét hoznak az Ikrek. ... Rétság az igazi ajándék. Fejedelmi - egy egész falu a kedves palócok közt! Szívesen elfogadom, már csak varázslatos hangtani alakjáért is. Se apám, se anyám, semmiféle boldog vagy boldogtalan ősöm a táján se járt. Én sem. Budapesten születtem. Ha még népi író lennék, érteném, hogy megfosztanak a romlott nagyvárostól."(l) Humorral és iróniával válaszolt arra a mérhetetlen tájékozatlanságra és sértésre, amit a Magyar Irodalmi Lexikon apparátusa 1965-ben elkövetett ellene. Cs. Szabó László jelentős szellemi missziós feladatot töltött be a rendszerváltás előtti évtizedekben. Az emigrációban a hazai irodalmi értékek egyik legfőbb hordozója volt, hiszen olyan témákat vetett fel, amelyek itthon az irodalmi tabuk körébe tartoztak. Londonból figyelte a magyarországi irodalmi életet, illetve annak változásait, azonban a földrajzi távolság nem eredményezett eltávolodást, hanem inkább távlatot jelentett. „Idegenben - írja - megszabadulunk rövidlátó, múlékony kollektív indulatoktól, nem bántanak sem zsarnoki hatóságok, sem fáradhatatlan irigyek, nincsenek védenivaló szerzett jogaink, nem kell törődni ingatag rangokkal sem... Tágul a látókör más népek gondja-baja által, javul az arányérzék ... idegen ember szemmértékével lecsillapodva tisztábban látunk erényeket és hibákat."(2) Cs. Szabó vállalta az emigráns alkotói létformát: egy olyan ország 129
