Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - Sárközi Mátyás: A rádiós
az egyetemek környékén. A rádióban kevésbé. Mindenekelőtt az őt Európától elválasztó földrajzi távolság hatott volna nyomasztóan a kedélyére. A BBC munkatársi közegével nem volt elégedetlen. Főnöke, aki őt Rómában felfedezte, Gregory Macdonald, a Közép-Európai Részleg vezetője, mint ókonzervatív pápista fura bogár, kulturált szellemi vitapartnere, beszélgetőtársa lehetett. Közvetlen felettese, Rentoul Ferenc, tisztelte a korábban osztályán dolgozó írók, például Körmendi Ferenc, Ignotus Pál, Pálóczi-Horváth György vagy akár Mikes György tehetségét, s Csé érkezését ebben a szellemben fogadta, amellett pedig igen imponált neki, hogy a Magyar Rádió hajdani sztármunkatársa fog a keze alá dolgozni. (Bár Cs. egy ízben zokon vette Rentoultól, hogy egy esszéje végére, miután azt leadás előtt ellenőrzésképpen átolvasta, tetszése kifejezéseként, piros ceruzával csillagos egyest kanyarított. E gesztust úgy fogta fel, mintha a tanító bácsi a katedráról lekezelőleg megpaskolta volna a buksiját az „ügyes" házi feladatért.) FFírfordító, beolvasó, olykor kommentáríró munkát végzett Cs. Szabó László több mint húsz éven át, és vasárnaponként szállítania kellett esszének is beillő kiállítás beszámolóit, könyvméltatásait, kulturális eszmefuttatásait. Bár azokban az időkben még gépírónőnek diktálhatott a munkatárs, s nem maga verte a szövegszerkesztő billentyűit, a vasárnapi rovatszövegeket pedig otthon, kézírással dolgozhatta ki, Csé mégis kimerítő rabszolga- munkának látta feladatai ellátását, és háromévi BBC-munka után „zöldre válva leszédült a székről", idegösszeomlást kapott. Ebből elsősorban egy salzburgi-velencei kirándulással gyógyította ki magát. Ezután rövidebbre fogták a penzumát, és energiáit kulturális témákra összpontosíthatta. Persze, nagyon hiányozhatott az írónak a közönségvisszhang. Volt elég képzelőereje ahhoz (a jó rádiós rendelkezik ilyennel), hogy amikor mikrofon elé ült, maga előtt lássa a hallgatóit. Nagy színészi tehetséggel olvasott, botlás nélkül, olykor a megfelelő részeknél dörögve, vagy a hatás kedvéért drámaian megtorpanva. Olvasás közben széles mozdulatokkal gesztikulált. De a BBC aligfoghatóra zavart adását Magyarországon csak titokban lehetett bekapcsolni, s csak néha-néha jutott el Londonba hallgatói elismerés. Ezért lehetett különös öröm számára később az emigráció folyóiratainak megalakulása. Akkor ugyanis az lett Csé módszere, hogy átdolgozott rádiószövegeit, ha rövidek voltak, az Irodalmi Újság, ha hosszabbak, a müncheni Új Látóhatár, és ha még terjedelmesebbek (protestáns létére), a római Katolikus Szemle szerkesztőinek továbbította. Ám kezdetben csak a Soós Géza-féle müncheni-washingtoni Új Magyar Út vagy az Új Hungária kínálkozott fórumának, tehát nem komoly irodalmi orgánumok. E két helyre adta le rádiós cikkeit, olykor magyar irodalompolitikai témákról is, továbbá beszámolóit a BBC által szervezett kirándulásairól, például az Edinburghi Fesztiválra vagy Shakespeare szülőhelyére, Stratford on-Avonba. A forradalom napjaiban kommentárokat kért tőle a BBC, írt néhányat a maga veretes módján és dúlt lélekkel, miként egy huszadik századi Byron. Érdekes, amit Cs. Szabó a Hűlő árnyékban oldalain arról vall, hogy mint befolyásolja az emigráns magyar író stílusát, nyelvi elővigyázatosságát az idegen közeg. Ezt írja: „Anyanyelvem Angliában tökéletesedett igazán, s ma már vörös ceruzával szeretném olvasni 1948 előtt írt könyveimet, mert elvétve mindegyikben akad nyelvtani hiba, stiláris hanyagság. Kollegáim javával ugyanez történt. Akadémiánk az Angol Rádió volt, ahol a világ talán leggazdagabb nyelve éveken át nap mint nap szembesült a világ egyik legeredetibb nyelvével, anyanyelvűnkkel, amelynek a függetlenségén, hajlítgatás közben, féltékenyen őrködtünk. Minél öntudatosabb lett a védelem, annál jobban tökéletesedett, amit őriztünk. A hazában viszonylag elég kevés író sárkánya a nyelvének, kevés a purista, mert nem érzi merőben másfajta nyelvtörvények örökös ostromát. Külföldön élő magyar író majdnem mind az, különböző állampolgárságok 92
