Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - Czigány Lóránt: SzerenCSÉnk volt, hogy volt Csénk...
Pedig valaha nagyon sokan utálták. Érdekes módon most, hogy meghalt, se Csé, se Zoltán nem mondott rá semmi rosszat. Valaha mindketten „Tutus" barátai voltak. Csének a helyettese volt a rádiónál, Zoltán pedig „Radnóti Miki"-éknél látta gyakran. London, július 16. Csé visszajött Svájcból, ahol novelláit rendezte sajtó alá. Egy irodalomkedvelő házaspár látta vendégül több hónapig. Márait szidja, mert Márai szerint minden írónak ki kellett volna vándorolnia vagy öngyilkosnak lennie. Otthon kiadott könyvet nem vesz a kezébe. „Ide juthat egy emigráns!" - emeli fel az ujját befejezésül. London, augusztus 16. Ez a Csé. Izgatottan telefonál: megvan a novelláskötet címe - aminek eddig csak „ideiglenes" címe volt („Fantomok"), most pedig megszületett a végleges: Árnyak, alakok. Hát igen, mondom, nagyon jó. De kifecsegi, hogy ez a cím apai örökség, az apja egyik novelláskötetének a címe. Hát akkor mégsem jó. Később megint felhív, most már tényleg megvan az igazi: Vérző fantomok. „Mert kérlek, ezek a fantomok véreznek. így igaz." Ezen már nevetni sem tudok. Miért nem „Véres lábnyomok a levegőben?" Az öregedés erőteljesen kihozta Cséből a túlságosan sohasem palástolt melodrámai hajlamot. London, szeptember 1. Csé kiáltozik a telefonba: „Már két hete nem írtam egyetlen sort sem! nem tudok írni! nem tudok írni!" Vajon ettől retteg minden grafomániás? Nagyon hasonlít a Casanova-komplexusra, állandóan bizonyítani kell. London, november 11. Csé születésnapját Zoltánéknál ünnepeljük. Csé 73 éves, de jól bírja magát. Öregemberek között vagyok mégis. A múltban élnek. [...] London, november 23. Este találkozom Bíró Zolival, hogy megbeszéljük a holnapi találkozót a Szepsi Csombor Körben. Mint kiderült, megsúgták neki, hogy Pozsgay jó néven venné, ha beadványt készítene arról, hogy a Szepsi Csombor Körrel is akar találkozni. Csét is szerette volna megkeresni, de nem merte. Jól tájékozott, már ismerte Csé legújabb cikkét - amiben Kereszturynak válaszolt. Kicsit tartok a holnapi estétől, könnyen félresikerülhet az egész, s ezt semmiképpen nem akarom. London, november 25. Nálunk ebédel Bíró Zoli, s azt hiszem, ellentéteink ellenére is megértjük egymást. Jóféle fából faragták. Este meglátogatjuk Cs. Szabót, aki lekötelezőén viselkedik. Letegezi, s engedi, hogy „Laci bátyámnak" szólítsa. Végül megállapodnak - ha Csének tanulmánya jelenik meg otthon, meghívásra hazalátogat. Megint léptünk egyet a magyar kultúra egyesítése irányában. Bíró lelkesedik, nálunk még egyet koccintunk, mielőtt hazavinném, igen, Pozsgay, Illyés s Király segítségével keresztülviszi Csé publikálását. Most akkor majd lassan Zoltán következik. London, december 9. Egy öreg emigráns író rémálma. Csét elviszem az Iványi-féle könyvkereskedésbe, s közben nagy hangon álmával szórakoztat. „Ülök benn a stúdióban, a mikrofon előtt, éppen készülök beolvasni az írásomat, kérlek szépen, amikor beront Jotischky, s rám szól, hagyjam abba, nincs rám szükség, többet nem kell semmit sem beolvasnom! Döbbenten kérdezem miért. »Azért kérlek, Laci bátyám, mert kiderült, hogy minden műved plagizáció, Eötvös József ismeretlen műveit plagizáltad egész életedben, semmi önállót nem írtál!« Gőgösen vágok vissza: A karthausi nem ismeretlen műve Eötvösnek!" 1979 Brüsszel, február 23. [Az előadásom után találkoztam Pannikával.] Fenyő Miksa lányát Csé révén ismerem. Kislány korában a Nemzeti Lovardába járt Csévél lovaglóórákra. A lovarda igazgatója az apja, Cs. Szabó Kálmán volt. „Nagyon fess fiatalember volt a Laci, és nagyon délcegen lovagolt" - nyilatkozik Cséről legalább hatvan évvel az események után (Pannika). [...] 80
