Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - Czigány Lóránt: SzerenCSÉnk volt, hogy volt Csénk...
London, szeptember 19. Felhívom Csét, hogy beszámoljak neki, ő pedig arról beszél, hogy itt járt Országh László és igen megöregedett. Pénze az utazgatáshoz szótárai honoráriumából származik, bár az Artisjus igen szűkén méri az ő részesedését, de az mégis sok, mert a szótárak eddig összesen egymillió példányban jelentek meg. Örökösök nélkül fog majd meghalni, kommentálja Csé, s a sok pénz minden bizonnyal az államra száll. London, október 9. Két hét után visszajött Csé amerikai útjáról. Csak New Yorkban járt, és nagyon kimerült, mert mindent meg akart nézni. Életében először volt ott. Főként az „igazi" modem építészet ámította el. Egyelőre csak a sikerélményekről beszél, ezek mögé bújik. Valami azt súgja nekem, hogy ezek a „sikerélmények" nem voltak egyértelműek. London, november 22. Cs. Szabó estéje. Amerikai élményeiről számolt be a Szepsi Csombor Körnek, s bizony alig volt több ez, mint szerény élménybeszámoló egy külföldi magyar egyletben. Hiányzott belőle minden, ami Csét jellemzi, az intellektuális feldobottság, a szélesvászonra festett kultúrtörténeti háttér, s a felemelt ujjal hirdetett igazságok. Egy megfáradt öregember beszélt, színtelenül. Pedig jó közönség volt, tele várakozással. Ez az előadás nem használt a Szepsi tekintélyének. London, december 18. Most Csé is megtanulhatta, hogy milyen az, amikor valakit ok nélkül támadnak. Kanadai magyar lapok hecckampányba kezdtek ellene, mert „elárulta a Szent Koronát", mert Illyést nem utasította rendre a „marxizmusa" miatt. Most már ő is tudja, hogy nem lehet ide vagy oda tartozni, mind a két lábunkat a senki földjén kell megvetni. Válaszolni se tud, az Új Látóhatár megjelenése éppen szünetel. 1978 London, január 10. Megjött Illyés lka, egy képet kísér A Nemzeti Múzeum megbízásából. Apja talán tudna segíteni Cs. Szabónak, hogy odahaza megjelenjék. „Csak ne írna mindig ilyen ellenségeseket a Csé" - mondja bizalmasan lka. Hát igen, vigyázzállásban kell ülnie, amíg így látják jónak a kucserák, mert ellenkező esetben kukoricára térdepeltetik. „Apámnak is kihúznak a cikkeiből, de hát mit lehet tenni?" Teljesen hódoltsági mentalitás ez. London, január 16. Megjött az ÉS, s benne Keresztury verse. Már szombaton mondta Flóra lkának a telefonba: „Ez a Keresztury szenilis lett - Csét támadja egy versben." Semmi különöset nem találok abban, hogy támadja - indokai valósak. Csak arról beszél, hogy ő ott maradt - kitartott, s Csé pedig elment. Most pedig erkölcsi fölénnyel szidja külföldről azokat, akik otthon maradtak. Ehhez nincs joga. Miért is lenne? Az emigrálás nem bűn, de nem is föltétlenül erény. London, február 14. Tegnap itt vacsoráztak Siklósék és Csé, aki nagyon megdicsér, hogy az Irodalmi Újságban, bár hazajárok, kiállók Déry mellett, Juhász Ferenccel szemben. „Mindig mondtam, hogy nem mindenki adja el magát, aki hazajár!" - mondja ki a szentenciát. Remélem, a hátam mögött is így nyilatkozik. London, március 3. Tegnap este befejeztem a könyv fő szövegének az utolsó oldalát. Miután kihúztam a papírt az írógépből, felhívtam Cs. Szabót. Jelentettem neki, hogy megírtam a magyar irodalom egy lehetséges történetét angolul. Arról viszont nem beszéltem, hogy az elmúlt öt évben ez alakította az életemet, ezért éltem, ez tartotta bennem a lelket, s most már gondolkodhatom, hogy mihez kezdek, most hogy megfutottam futásomat. London, március 30. Olvasom az ÉS-ben, hogy Ortutay meghalt. A nyáron még váltottam vele néhány szót. Iszonyatosan le volt fogyva. Mindenki tudta, hogy gyógyíthatatlan rákja van. Engedték, hogy tegyen ezt is, azt is. 79
