Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - Czigány Lóránt: SzerenCSÉnk volt, hogy volt Csénk...
1972 London, július 3. Csé a Pregóban. Volt Londonban egy nagy port felvert mexikói kiállítás az ötvenes években; a Pregóban ebben a stílusban készültek a falakon lévő fülkékben elhelyezett, diszkréten megvilágított kerámiák. Hangulatos. Cs. Szabó László ide jár feketére legalább tíz éve. Csé már 67 éves, de egyáltalán nem öregszik, még mindig teljes hangerővel oktat, és felemelt ujjal mutat oda, ahova éppen kell. Most a Magyar Műhelyesek szorulnak, mert Oraveczet nem engedték ki, hogy a Kassák-díjat átvehesse. Tehát őket sem becsülik otthon semmire. Tehát csak Szabó Zoltán számít, neki van igaza. Egyike Csé csodálatos non sequiturjainak. A Tábori-féle antológiához írja a bevezetést, ugyanúgy, mint ahogy a Gara-féle franciához ő írta annak idején. Ha kész, megmutatja. El kell olvasnom és véleményt mondani, ez a következő házi feladatom. Budapest, augusztus 15. [...] Délután hosszas beszélgetés Szántó Miklóssal. Barátságosan felveti az informális összejövetel lehetőségét Kovács Imre, Cs. Szabó vagy Szabó Zoltán és Aczél között. [...] 1973 Berkeley, január 3. [...] Az Új Látóhatárban Cs. Szabó nagy tanulmányában Madách kapcsán engem is idéz. Hogy jutott Madách Hegeltől a spengleri ciklikusság megsejtéséig, ezt már Szerb Antal is pedzette, én csak bővítettem a gondolatot. Csé ezt egyértelműen nekem tulajdonítja. Azt viszont, hogy Madách leglényegesebb „üzenete", hogy „a cél a küzdés maga", átveszi anélkül, hogy elismerné a forrását. Los Angeles, június 21. [...] A repülőgépen, útközben Los Angelesbe, a Csé-interjút olvasom az Új Látóhatárban. Peéry készítette. Csé tehát most a szívtől maximalizmust követel, de az ész kövessen Deák Ferenc-i politikát. Ez megint olyan Csé-féle odamutatás, hogy közben ide is mutat. Mert ugyanakkor azt állítja, hogy a dialógusba bekapcsolódott írók engedményeket tesznek a rendszernek. Öncenzúrázzák magukat. Ennek ellenére én személy szerint nem kaptam ki: felvett az eminens tanulók névsorába. London, július 2. [...] Délben Magda a BBC magyar adásának igazgatójával, Rentoullal ebédelt. Óvatosan, nagy körültekintéssel azt akarta a főnök kipuhatolni, hogy Magda alkalmas lenne-e a BBC magyar adásában való szerepeltetésre, Cs. Szabó helye ugyanis még nincs betöltve. [...] [Utána Csévél ebédelünk, és] ömlik belőle a szó a saját dolgairól. Hogy nem élhet meg öreg napjaira összegyűjtött műveinek díszkiadásából. Most derült ki, hogy még mindig, fél kézzel teleírja az Irodalmi Újságot, a Katolikus Szemlét és az Új Látóhatárt. [...] Aztán a tárgyra tért: adjuk ki szabadverseit. Ezt könnyű szívvel megígértem neki, mert végső soron nem is bánom, szerepeljen a kiadvány- sorozatunkban. London, július 23. [Csé az Amalfiban] Ide adott készülő [verses]kötetéhez egy limerick-kéziratot. „Mert ezekhez a halálosan komoly versekhez kell valami vidámító dolog." London, október 6. Vacsorát adtunk Perneczky tiszteletére, aki tegnap érkezett. Csé is eljött, s vacsora után [...] dedikálta új könyvét (Petőfiék), a Horatius-idézettel: „Eheu fugaces, lorica, lorica, labuntur annis..." (Bizony futnak az évek, és lassan kirabolnak bennünket.) A legújabb generációról beszélgettünk, mely tőlünk messzebb áll, mint mi álltunk a Cséék generációjától. Ahogy megtisztelőén mondta, mi csak szuperkritikusok voltunk, de ezek teljesen mások. De ezek is meg fogják változtam a világot. Csé Perneczkyről jó benyomást szerzett. „Kitűnő elme!" - mondta ki a szentenciát. 74
