Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - Sas Péter: Cs. Szabó László, a földrajztanár
Sas Péter Cs. Szabó László, a földrajztanár Tisztelgésül a húsz éve halott és mégis már száz éve élő írónak, aki szellemiségében végleg hazatért Magyarországra. „Megvolt egyik pesti fiókomban elrojtosodott papíron, 1834 októberi kelettel a dédapámnak szóló hatósági engedély, hogy külföldre mehet tanulni. Becs húzódozva engedett ki erdélyi madárfiókákat idegen ég alá, ki tudja, milyen veszélyes magokat szedegetni." - írta Cs. Szabó László Hűlő árnyékban című önéletrajzi kötetében. Az ükunoka-madárfióka szerencsésebb volt a szellemi magok szedegetésében, gyűjtögette is szorgalmasan: „Ha csak tehettem, folyton utaztam a húszas évek derekától, tettem szinte végig a második világháború alatt is, néhány peremország kivételével megfordultam Európa legtöbb táján, s többször jártam Közel-Keleten." A világlátás szeretete és óhajtása nála nem egyszerűen kedvtelés, kíváncsiság, tudásvágy miatt alakult ki, ez több volt annál, ez már szenvedélyszámba ment. „Vajon csak névrokonom Hahn Sebestyén, a páratlan szebeni ezüstműves? (...) Bár író vagyok, mesterségemnél mindig jobban izgatott a művészet, talán ebben is Sebestyén a ludas. A vándorszenvedély azonban székely örökség. Engem mindenütt el lehet képzelni, csak tornácon nem, pipázva, dohányos szitával, száradó paprikafüzérek alatt. Ha borvizes ember volt a székely, eljutott szekéren Bukarestig, Jászvásárig, ha diák, gyalogszerrel s másképp Tibetig, ha meg Abel, akkor Nexo Yorkig. (...) Rendjén való, hogy szívós, fürge okosságukból jusson másoknak is, szóródjék szét egy részük, legyenek a lassúbb eszű, komorabb magyarok kovásza, ahogy a folyton szóródó, mozgékony skótok a tunyább angoloké. S a zsidók minden népé a babiloni fogság óta, amely először kezdte formázni egy diaszpóra lelki alkatát, akkor maguk sem gyanították még, milyen örökkétartó érvénnyel." Honnan az utazás nemes szenvedélye? Erről azok a „szívós, fürge okosságú"-t\ak becézett székelyek tehettek, akiket édesapja révén őseinek vallhatott. A magyarok eredetének székelyek által megfogalmazott „tanát" ismerve magától értetődő a származását bemutató megfogalmazása: „Egy csepp magyar vér sincs bennem. Apám családja egyik ágon református, másikon katolikus székely Udvarhely székből, egy ágacskája olasz törzsön fogant tovább; anyámé Küküllő-vidéki szász. Katonát, ügyvédet, közhivatalnokot adott az első, papot, tanárt, kereskedőt, patikust a második. Amíg szüleimnél össze nem ért, külön szokás- és hagyománykörben élt a két fajta. S amikor összeért a század elején, már belülről is bomlott a kör. Fölösleges találgatni, hogy a két gyökérből melyik köt jobban Erdélyhez, immár csak spirituálisán, az ezeréves székely-e, vagy a nyolcszázéves szász." - fogalmazott lélekkitárulón. Köztudott volt utazási vágya, a világot látni kívánó szenvedélye. Kitartó vadász volt, mindig sok zsákmánnyal tért haza, bár nem fegyverrel vagy fényképezőgéppel gyűjtögette a trófeákat. Szeme, idegei, elméje segítségével tette magáévá, s vitte magával a látottakat, hogy később egy bemre lezajló egyedi metamorfózis után sajátosan szintetizálva, rendszerbe foglalva közvetíthesse felénk, olvasók felé. Az átalakulás minél sikeresebb és teljesebb folyamata érdekében falta a bédekkereket, tucatszám olvasta az átélni vágyott földrajzi és szellemi élményekkel kapcsolatos adatokat. Egy-egy régiség, megismerendő szülőház, jelentős épület, fontos, izmust teremtő alkotás olvasatán, majd megismerhetősége befogad69