Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - Kántor Lajos: Egy élettel mérhető barátság
dicsőségének elzengése után („...a vakmerő arányérzék nemzedékről nemzedékre továbbszállt, a csoda szívósan megismétlődött... Igen: ez a Piazza hiányzik Pestről. Pest, a főváros sose merte eltanulni az előkelő nagyvárosi fellépést Kolozsvártól"), a főtéri New York teraszán ülve, Csé hirtelen feláll: Gyertek, megmutatom a várost. - Illyés, Keresztury és Márai van velem: két dunántúli s egy felvidéki ember. Egyelőre gyanútlanok. Nem tudják, milyen fékeveszett természeti tünemény egy erdélyi lokálpatrióta, még ha renegát is." És következik a büszke-szellemes-tájékozott városvezetés, minden művelődéstörténeti-irodalmi érték felmutatásával, amelyet Illyés évődve így szakít meg: ebben a házban „született Pascal... Mert hogy Emese, Nimród és Attila ebben a városban született, azt már megtanultuk egy tömör félórában." A séta persze folytatódik, s a református kollégium régi épülete előtt újra megszólal Illyés: Ön tehát itt lett urbánus?" Csé ezt ennyivel kommentálja: „Megint mozog benne az ördög." Egymás ugratásából kibontakozik az erdélyi, a magyar történelem. A terjedelmileg, életrajzilag és világtávlatban is nagyobb Cs. Szabó-mű, amelynek Illyés Gyula valóságos főszereplője, a Hunok Nyugaton. Az önálló könyvvé kerekített esszé történetét maga Csé mondja el a bevezetőben: az első változat Szabó Zoltán felkérésére készült, 1962-ben, az Új Látóhatár ünnepi Illyés-számába. Öt évig tartó újabb anyaggyűjtés nyomán született meg a müncheni Auróra-kötet, kiegészülve a „Kézfogások" fejezettel, a későbbi találkozások idejéből. Műfajáról ezt olvassuk: „írásom nem tudományos dolgozat, nem is hangszalag lejátszása, hanem szabadon mintázott önéletrajzi fejezet, amelynek fő alakja Illyés Gyula." Svájc, Olaszország és Franciaország a meghatározó színhely, a történések ideje 1946 őszét és 1947 tavaszát köti össze. Az évődő hang innen sem hiányzik, a história azonban komorabb hangulatot kényszerít rá az íróra. A háború után „éppen hogy tápászkodtak Európa népei", a magyar történelemnek viszont nehéz, szomorú időszaka jön, a párizsi békét megelőző hónapokról van szó. Keverednek a régi nyugati emlékek a friss élményekkel. Például így: „Körözget Feldafingnél egy csónak a strenbergi tavon a húszas években, amikor - esküszöm! - hosszabb és fénylőbb volt minden nyár, talán mert nem tudtunk még reaktorokban napoltó mesterséges Napokat gyártani. Négyen ültek felváltva az evezőnél, Déry Tibor, az unokanővére s férje, Szilasi Vilmos, a filozófus, meg egy magyar festő, Bemáth Aurél. Önáltató demokratikus szólamokkal s nyaktörő stílusújító kalandjaival akkor volt delelőjén, elég alacsony delelőn, a Weimari Köztársaság. Szétszóródásuk után sem szakadtak el egymástól érzésükben azok a csónakázók. Szilasi egy német egyetemen tanított, Déry Tibor, hazatérése után, felváltva földalatti pártmunkát végzett s vadul kártyázott, Bemáth Aurél maga megírta akkori életszakaszát Utak Pannóniából címen, emlékezései második kötetében. Számos festménye, a legjobbak közül, ott függött a nyájas brissagói villa fogadószobájában. Pár óra alatt otthonomnak éreztem a házat. Nagy mozgás volt a villa körül. Oda várták Lukács Györgyöt, Géniből átnézett Pátzay, a szomszédból Kerényi Károly felesége, Magda, lerándult Déry is. Hitetlenkedve tapogatták egymást, hát élsz, hát túlélted, hát itt vagy, hálaistennek." Hasonló számbavétele következik a barátoknak, régi ismerősöknek Franciaországban is - de itt már más tétje van a listakészítésnek: azoknak a megkeresése, akik az egykori (baráti) kapcsolatok alapján talán meggyőzhetők, hogy Magyarország, a magyarság érdekében pozitívan befolyásolják a béketárgyalás kimenetelét, a határkijelölést. A negatív eredményt tudjuk. A Hunok Nyugaton révén mégsem volt teljesen hiábavaló ez az utazás, a számtalan látogatás, a sok szembesítés. Rendkívül gazdag körkép született a háború utáni korszak nyugati (francia) értelmiségéről, a kor művészetéről, a közvetlenül megélt történelemről. Cs. Szabó csillogó művelődés- és művészettörténeti leírásai itt a jelenbe 67
